Ebben a helyzetben már megéri öngyilkosnak lenni?

Nem úgy alakult az életem, ahogy elvárható lett volna. Jobban belegondolva külső körülmények is szerepet játszottak, de a legfőbb gond az volt, hogy soha nem érdekelt komolyabban semmi, nem foglalkoztam a külvilággal, nem jártam el sehova, nem voltak barátaim, nem volt barátnőm, nem sportoltam, nem dolgoztam, nem vonzott semmi, csak a szobában punnyadtam egész életemben. Nem volt motivációm semmihez, mint aki eleve úgy született, hogy nem érdekli az élet, csak azt várja legyen már vége. Külsőleg sem voltam soha egy nagy szám, sőt inkább a ronda, esetlen, önbizalomhiányos emberek közé tartoztam mindig, de ez a legkisebb gond az életemben. Mivel nem érdeklődtem a való világ iránt, nem voltam tisztában azzal sem, hogyan működnek benne a dolgok...nem is világosított fel senki (szülők, rokonok, tanárok), hanem hagyták, hogy menjek a saját fejem után. Ebből sült ki az, hogy nagyon jó tanulóként, jó érzékkel a matematikához és természettudományokhoz, de még a humán dolgokhoz is, elmentem egy semmirekellő, haszontalan egyetemi képzésre, ahol ugyanúgy punnyadtam évekig (egészen pontosan 5,5 évig), mint a megelőző időszakban, továbbra sem érdekelt az ég világon semmi, csak egy alibinek volt jó az egyetem, amely cseppet sem volt megterhelő számomra. Tehát most már 25 éves leszek, lehúztam 5,5 évet az egyetemen teljesen feleslegesen, még mindig ugyanolyan motiválatlan, érdektelen, lusta, tudatlan barom vagyok, mint eddig is és természetesen a társadalom teljesen "kivet" magából, nincs semmi szükség a hozzám hasonló egyénekre. A normális életre és a beilleszkedésre most már semmi esély, tehát legjobb esetben is a szüleim terhére lennék még jó ideig vagy hajléktalanként tengetném hátralévő életemet. De ezzel a renoméval többre nem futja, egész egyszerűen borzalmas a megjelenésem, a kisugárzásom, nem tudok emberekkel kommunikálni, fizikailag gyenge, lusta és zárkózott vagyok, nem értek semmihez, nincsen használható végzettségem, totálisan motiválatlan és kiábrándult is vagyok, egészen biztosan nem állom meg a helyemet ebben a modern társadalomban, ahol még egy takarítói állásért is vérre menő harc folyik.

Szerintetek is jobb lenne megölnöm magamat minél hamarabb, mert ez már csak vegetálás és nem is lesz jobb, mivel több sebből is vérzik ez az egész?