Hogyan alakul ki a borderline személyiségzavar?

Röviden és tömören a borderline kialakulása már egész kiskorban kezdetét veszi. Az anya valami miatt nem tud ráhangolódni a kisbabája érzéseire, nem tudja kielégíteni az igényeit.

Később kisgyermekként, gyermekként a családjukban nem tudják érvényesíteni az akaratukat, nem érzik magukat biztonságban, szeretve, értékesnek, illetve gyermekbántalmazás áldozatai (ami nem azt jelenti, hogy az apjuk minden nap kettétöri rajtuk a sörösüveget. bántalmazás az érzelmi manipuláció, a megszégyenítés, az érzelmi elhanyagolás stb.)

Mindezt úgy hívják, hogy "érvénytelenítő környezet". A borderlineosok gyermekként stratégiákat dolgoznak ki, hogy érvényesülhessenek a családjukban. Ezek a stratégiák abban az élethelyzetben szükségesek számukra a "túléléshez", viszont a családon kívül akadályozza őket a beilleszkedésben.

*

Arról nem tudok mesélni, hogy konkrétan velem hogyan viselkedett az anyukám, amikor pici baba voltam. A gyermekkoromból már vannak emlékeim. Az anyám manipulatív volt. Az apám pedig agresszív és paranoiás. Nem engedtek el sehová, nem barátkozhattam senkivel, miközben azt mondták, hogy ők engedékenyek és nagyvonalúak. Mindent megtettek azért, hogy függjek tőlük és ne tanuljak meg önálló lenni. Még a sulis projekteket sem csinálhattam egyedül, mindenbe beleszóltak. Természetesen elhittem nekik, hogy ők a legcsodálatosabb szülők a világon és csakis az én javamat akarják szolgálni a verésekkel és tiltásokkal.

Persze sosem tudtam megfelelni az elvárásaiknak. Állandó bűntudat gyötört, amiért nem voltam elég jó gyermek a számukra. Mivel a saját belső feszültségük miatt vertek és nem következetesen, ezért sosem tudtam, hogyan viselkedjek. Próbáltam leginkább láthatatlan lenni. Gyengeséget, bánatot, haragot nem mutathattam ki, mert azt ellenem fordították, ezért megtanultam minden helyzetben nevetni, mosolyogni...

Otthon megtanultam, hogy tilos magamért kiállni, az ilyen emberek pedig gyakrabban esnek áldozatul erőszakos bűntényeknek. Ez velem is megtörtént. Szexuális bántalmazás áldozata voltam éveken át. Mivel rossz volt a szüleimmel a kapcsolatom, nem is beszéltem nekik a dologról. Némán szenvedtem és nevettem, mosolyogtam, "ahogy kell"...

Fiatal felnőttként persze egy magányos, szorongó, önállótlan, emberektől rettegő nő lettem. Munkám sincs, nem tudom ellátni magamat.

Ez egy nagyon jó magyar nyelvű videó a témában: https://www.youtube.com/watch?v=AJuM5og7_-Y