Időről időre visszatérő kedvetlenség jelenthet valami kórosat?

40-es pasi vagyok. Évek óta szingli, nem igazán sikeres a nőkkel. Egzisztenciálisan csak elketyegek, nem rosszul, de lenne hová fejlődni. Vannak barátaim, nők is férfiak is, nem sok, nem vagyok nagy társasági, ám akikkel jóban vagyok, azok minőségi kapcsolatok. Ezeket csak tényállás felvázolásképpen írtam fel.

Azt vettem észre magamon az utóbbi évben, hogy néha tök jó kedvem van, buli, haverok, ismerkedés, programok, jönni-menni stb, máskor meg úgy érzem, hogy a hátam közepe és inkább maradnék az ágyban, mondván: tudom milyen, semmi újat nem ad már, valahogy sokszor semmi nem motivál, fásultnak, kiégettnek érzem magam. Pl már azért nem megyek ismerkedni, társkeresőzni, mert egyszerűen "nem vagyok kíváncsi MÁR" arra, hogy "mit miért NEM lehet", de ez vonatkozik sok más programra is. Megbeszélem haverommal, hogy elmegyünk 7vgn éjszakai szórakozóhelyre, ami pár éve olyan szinten volt lételemem, hogy attól voltam "lelkibeteg" ha egy 7vge kimaradt. Most meg ahogy közeledik az ideje, legszívesebben lemondanám, úgy vagyok, hogy "minek menjek" stb stb. Tényleg sokszor úgy érzem, hogy a szobám biztonsága pont jó nekem. A melókkal is így vagyok (szabadfoglalkozású vagyok, azaz felkéréseket teljesítek, nem munkahelyem van), hogy sokszor már nem motivál. Tehát valóban olyan motiválatlannak érzem magam. Alig van olyan, ami átüti az ingerküszöböt annyira, hogy megmozgasson. Legtöbbször megbánok minden kezdeményezést vagy ha igent mondok. Igaz, aztán amikor mégis jól sikerül valami, annak tudok örülni, de úgy alapból olyan szorongó, rosszul alvó, kedvetlen és motiválatlan meg unott vagyok. Ez szerintetek normális, vagy már-már beteges? Amiket olvastam az ilyen bipoláris dolgokról, hogy mániás és depresszív hangulati hullámvasút, ez hasonlít, de csak enyhe amplitúdóval. Azaz sem az örömöm, sem a depresszióm nem szélsőséges. Olyan, mintha a "hullámvasút" egy közepes egyeneshez hasonlítana minimális hepehuhával. Tehát a depim sosem szuicid vagy autodestruktív, de olyan nagyon vidám sem vagyok. Fásult inkább.