Elegem van. Mikor lesz már ennek a pokoli állapotnak vége?

Röviden összefoglalva az a lényeg, hogy pánikbetegséget, generalizált szorongást, depressziót, és kényszergondolatot diagnosztizáltak nálam, így mielőbb felkerestem anyával egy pszichiátert, akinek beszéltem a problémámról, ő pedig felírt gyógyszereket. Serrtralin (150mg), Helex (0,5mg), és este Kventiax. A szorongásom, félelmem tárgya a szívdobogás. Folyton arra gondolok, hogy dobog a szívem, ezt figyelem, hallgatom, érzem 0-24, és nem tudok róla lekattanni. Folytonos rettegéssem tárgya, hogy megáll. Kivizsgáláson már nagyon sok helyen voltam, minden eredményem negatív, hála istennek makk egészséges vagyok. Legutóbb pár napja kardiológiai vizsgálaton voltam (szívultrahang, ekg), ami szintén negatív lett. Ennek ellenére folyamatos feszültségben, szorongásban élek nap mint nap, mert nem tudok erről a témáról lekattanni, és az a legrosszabb az egészben, hogy hiába csinálok bármit is, akkor is erre gondolok. Egy ördögi körben vagyok benne, minden egyes nap egy pokol, és rettegek mindig a másnaptól. Sokszor rettegek attól, hogy bele őrülök ebbe, hisz ezzel fekszek, ezzel kelek. Ráadásul olaj a tűzre, hogy valamelyik nap este ment a tv-ben egy hír, hogy Magyarországon ennyien meg annyian halnak meg hírtelen szívhalálban, és ez a hír annyira megrázott, hogy ismét visszaestem a mély depresszióba, és nem látom a kiutat. Pocsékul érzem magam, semmit nem tudok már élvezni igazán, mert folyton a szívre “kell” gondolnom már rögeszmés szinten. Egy hónapja szedem már a gyógyszereket, de semmi változást nem tapasztalok, csak rosszabb... Lesz egyáltalán valami hatása, hisz már egy hónap eltelt és semmi?! Január 3.-án kell visszamennem a dokihoz, aki úgy emlékszem azt mondta, hogy ha újra találkozunk, belekezdünk valami terápiába.

Egy kétségbeesett 18/F