Mit tegyek ha már csak az öngyilkosságot látom megoldásnak?

Figyu. Változtass. Itt a karácsony, a legjobb. Mindenki szabin lesz, pár napig csak egymással vannak elfoglalva az emberek. Biztosan van családod. Nyiss feléjük. Ha nincs, akkor is mozdulj ki. Menj sétálni, intézd el te a bevásárlást, csinálj valamit. A számítógépes játék nem élet. Ne csináld már, hogy ha az nincs, te meghalsz. Szerezz be egy kutyát, ha kell, a jószággal úgyis foglalkozni kell. Játszani vele, sétáltatni, stb. ÉLJ!!!

És a másik. Minden fejben dől el. Eleinte nehéz, de mindenben keresd a jó dolgokat. Akár abban is, hogy ha valami rosszul alakul.

Keress értelmet az életedben, valamit ami feltölt, ami boldoggá tesz. A gép csak még mélyebbre taszít.

Ha leírod, lerajzolod, lefested, kifaragod, -ha tudod hangszeren eljátszod amit érzel már előrébb vagy. De keress bármilyen hobbit, biztosan van amiben örömöd lelnéd. Ha ilyen magányos típus vagy akkor az előbbiek mind jók amit írtam, vagy én pl nő létemre nagyon szeretek egyedül csavarogni, fotózgatni a természetben az mindig feltölt. Ha szereted az állatokat legyél önkétes egy (vagy több) menhelyen, esetleg tényleg vegyél magadhoz egy kutyát vagy cicát, amelyiket jobban szereted. Ha emberekre is vágysz akkor keress olyan társaságot ami érdekel (vmilyen művészetit, túrázóst, segítőket, stb.)

És mindenképp nyiss legalább a szűk családod felé, mert biztosan fáj nekik látni hogy mit művelsz magaddal.

A halál nem old meg semmit, azzal csak a gyengeségedet ismered el, és ha van Karma akkor az egész életed megismétlődik. Ha Isten van akkor pedig szintén nem fog megdícsérni ilyen gyáva tettért.

Mások állítom hogy milliószor nagyobb problémával is igyekeznek boldogok lenni. Hidd el láttam már olyan életeket, családokat, akik nem tudom hogyan bírják, de mégis élni akarnak, és még boldogok is tudnak lenni.

Velem is ez van, azzal a különbséggel, hogy van barátnőm, és van egy hobbim, amit itthon is tudok űzni. Igaz, a szerelm ad egy kis értelmet az életemnek, illetve a hobbim (zongorázás) arra jó, hogy ne őrüljek bele a depresszióba. Amúgy én is videojátékfüggő vagyok, és ha tehetem, ki sem mozdulok itthonról.

Sokan azt hiszik, hogy a depressziósok teljetetlenek, és nyafognak, mert nem felel meg nekik a helyzetük. Nos, ez nem így van, nem ettől függ a dolog, baromira nem. Az igazi depresszió egy agyi defekt, ami az életszínvonaltol akár teljesen független lehet. Ismerek olyat, aki csóró, minden szar megtörtént vele, mégis mindig feláll, életvidám, és szeret élni. Nekem tele a hűtő, fűtött nagy ház, xbox, tv, zongora és mégis utálok élni és minden nap egy küzdelem, egy értelmetlen, semmire nem jó lidérces szenvedés.