Volt alkoholisták! Nektek hogyan sikerült végleg megszabadulni az italtól?

Sziasztok!

21 éves vagyok és zugivó alkoholista...a családom és a legjobb barátaim sem tudnak a dologról. Képtelen lennék nyíltan felvállalni ezt bárki előtt.

Két éve kezdődött az akkori párkapcsolatom lassú darabokra hullásával egy időben. Nagyjából 3-4 borzalmas hónap után sikerült helyreraknom az önbecsülésem és új célokat kitűznöm. Több, mint fél évig teljes életet éltem, sosem volt éreztem még magam ennyire a helyemen. Alighanem életem legszebb korszaka volt, és bár ezt akkor még nem tudtam, igyekeztem megbecsül. Azután kezdődött újra, csak ezúttal a munkám vesztettem el, én pedig gyenge lévén megint alulmaradtam. Újabb fél év után végre ebből is kitörtem, lett új állásom, felhagytam a piával. Ez működött is egészen idén nyárig, ekkor a mostani párommal is szakítottunk. Egy hónapba telt, ismét úrrá lenni magamon és letenni a poharat. Szeptember vége-október elejétől a munkahelyemen kezdetét vette a nagy karácsonyi hajtás, nagyjából ekkortól számítható a következő mély szakasz, mely még most is tart és mivel még nem tudom, hogy vetek neki véget, hozzátok fordulok segítségért. Olyanokhoz, akik ilyen, vagy hasonló gondokkal küzdöttek, de túlnőttek azokon, erősebbekké váltak önmaguknál.

Nem iszom minden nap, sokszor napokig, néha hetekig is elvagyok nélküle. Viszont ha egyszer elkezdem, nem tudom abbahagyni, nem tudok mértéket tartani. Igazából könnyebb egyáltalán nem innom, mint csak egy pohárral innom, mert az elsőnek még ellen tudok állni valamennyire, de ha nem, akkor garantáltan követi a második és a többi. 100-ból egyszer tudok leállni, ezek a kivételek is többnyire csak családi, vagy baráti összejövetelekre vonatkoznak, ahol nem akarok lelepleződni. De ha egyedül vagyok...elég egy apróság, ami dühössé, vagy szomorúvá tesz. Ilyenkor hazafele jövet berontok egy boltba, de inkább többet is végigjárok, mindenhol csak egy-egy üveggel veszek. Este pedig itthon iszogatok egyedül. Igazából a kívánt hatás eléréséhez nem is kellene olyan sokat innom, de mint mondtam, közben folyamatosan romlik az ítélőképességem. Aztán csak fekszem és iszonyatos bűntudat tör rám. Másnap reggel elhatározom, hogy mától magamhoz ragadom az irányítást. Szarul vagyok reggelente, de sosem annyira másnapos, hogy bárki rájöhetne, legfeljebb letudják annyival, hogy nem aludtam ki magam. Szóval az akaraterőm kitart egész délelőtt, kora délután, aztán rohamosan gyengül. Azt mondom magamnak, elegem van mindenből, kell valami, ami legalább örömet okoz. És kezdődik elölről. Volt már olyan is, hogy egészen hazáig tartott az elhatározásom, aztán abban a percben, hogy beléptem az ajtón, elvesztettem a fejem és rohantam italért. Itthon nem is tartok, nem maradna meg sokáig.

Most, mikor ezt írom, nem ittam már napok óta, de érzem, hogy ma megint nem fogom kibírni. Állandó túlóra, családi problémák, anyagi gondok és a többi hülye kifogás. Már két éve minden karácsonykor ez van és elegem van mindenből, mindenkiből, de legfőképpen saját magamból. Ahogy egyre sűrűsödnek az éjszakába nyúló estéim, úgy egyre kevésbé tudok tükörbe nézni. Annyiszor megpróbáltam már és volt, hogy egész sokáig jól csináltam, de aztán zuhanás újból. Végleges megoldást akarok.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki elolvasta! Számomra megkönnyebbülés volt őszintén kiírni magamból.