Hosszú magányos, otthon lévő, munka nélküli időszaktól normális, ha leamortizálódok mentálisan? 25/F

Ez a minimum.. Én konkrétan majdnem sikeresen véget vetettem az életemnek.. És most újra arrafelé tartok. 50 évesen...

Hát ha valami szánalom, akkor ez az.

De te 25 évesen még kimászhatsz ebből.

Ugye, ezt akartad kérdezni?

"Az normális, ha hosszú ideje munkanélküli, otthon levő, magányosként mentálisan leamortizálódom?"

Ha ezt akartad kérdezni, akkor a válaszom határozottan: "IGEN". Ám, ha elmész dolgozni, minden problémád (amit írtál) - megoldódik. Úton-útszélen mindenhol állást kínálnak!!! Sült galambok sosem röpködtek, most sem. A környékünkön Kárpátaljáról való emberek dolgoznak sok száz kilométerre az otthonuktól...

Van, akinek normális. Nekem sok év nyomor után már kezdenek olyan érzéseim lenni, hogy nem vagyok olyan stabil, mint rég, bár ha elég intellektuális dolgot csinálok, az jobb, mintha hülyeségeket nézek a neten nonstop. Ja és totális magányom nincs, de ha nem vagy magaddal oké, akkor simán belesodródhatsz egy remete-mentalitásba...

Ez nagyon egyéni, de normális. Az is normális, ha munkád van, de annyira nem OK az életed, hogy ez a mentális egészségedre megy rá.