Valaki tud olyan pszichiátert, vagy pszichológust aki esetlegesen nem kér pénzt az orvoslásért?

30 éves vagyok, 22 éves koromtól súlyos utazási félelmem van! Addig semmi bajom nem volt! 7 éve nem hagytam el a lakhelyemet, csak maximum 20 km-erre, de volt idő, amikor a szomszéd faluba sem mertem elmenni! Az a legnagyobb bajom, hogy hamar bepánikolok, remegek, nem tudok beszélni, elmegy az erő, és nagyon ver a szívem! Azóta ez a dolog, bővült egy bezártság érzéssel, és a lépcsőzéstől is nagyon félek, illetve a magasságtól! Nem bírom magam elviselni!!! Annyira idegesít már ez a dolog, és akárkinek elmondtam, vagy kinevettek, vagy azt mondták ez nem betegség!! Tisztában vagyok azzal hogy mi a bajom, és nagyon szégyellem ezt az egészet! nem merem már megemlíteni senkinek, inkább kitalálok mindig valamit, hogy miért nem megyek el ide, vagy oda! Elmentem pszichiáterhez egyszer, de anyagi okok miatt nem bírok többször menni, óránként 15 ezer Ft-ot kér, és heti 3 alkalommal kellene megjelennem, azt mondta egy fél év kell hogy javulást érjen el! Ezt egyszerűen nem tudom megfizetni! Elmentem a kórházba, egy másik pszichiáterhez, az ingyenes lett volna, felírt nekem egy rakat gyógyszert, úgy hogy konkrétan azt sem tudta pontosan hogy mi a bajom, de azért utolsó 10 ezer Ft-ból kiváltottam, és elkezdtem szedni annak reményében, hogy javulást hoz, de sokkal rosszabb lett, állandóan ment tőle a hasam, a pánikom felerősödött, és gyakran volt halál félelmem attól ha kiléptem az ajtón! Egyszerűen már nem tudok hova fordulni!! Egy jól kereső, vidám srác voltam, és meg volt mindenem amire szükségem volt, még több is! És most eljutottam arra a szintre, hogy nincs áram a lakásomban, a napi betevőt nem tudom megoldani, a fűtésre meg nem is merek gondolni!!! És mindez azért, mert nem tudok elmenni dolgozni!! Mert olyan szinten félek az utazástól, hogy ez már nagyon dühítő a számomra! A barátaim "lemondtak rólam", mert nem értik meg, hogy ez milyen betegség, a szüleimmel nem beszélek 4 éve, ez miatt! Mindezek nem is idegesítenének ennyire, ha nem lenne egy 2 éves kislányom!! Gyűlölöm magam ez miatt, és nagyon mély szégyen érzetet érzek magamban, hogy nem tudom már eltartani a családomat!! A párom gyes-en van, és havi 38.000 Ft-ból kell "gazdálkodnunk", ami egyszerűen képtelenség!! Munka lenne! És nagyon jól fizető munka!! De mind olyan munka, ami tőlem minimum 40 km-erre van! És odáig már nem merek elutazni!!! Lenne olyan munka is amivel napi 50-60 ezer Ft-ot tudnék keresni, de azért napi 400 km kellene utaznom!! Van valaki, vagy volt valaki még hasonló helyzetben!? Mert engem csak kinevetnek, és azt mondják hogy ez nem betegség! Egyszerűen már nem tudom magam elviselni! Legszívesebben csak én is nevetnék, ha tudnék magamon! Valaki ismer esetleg olyan szakorvost, aki tudna segíteni pusztán emberségből? Köszönöm a válaszokat előre is!