Hogyan lehetne megszabadulni a szadista gondolkodásoktól, fantáziálástól?

Igen, nem vitatom az igazadat, csak nem könnyű velem, nem a megszokott gondolataim vannak, az enyémek a legtöbb embert untatják, vagy nem tudnak mit mondani rá. Felületes haverságok meg nem elegendőek valahogy. Mélyebb témákat kevés emberrel tudok megosztani, főleg mert sokakról hamar feltűnik, hogy alig tudja miről beszélek. Mélyebb barátságokat, vagy párkapcsolatot kialakítani pedig idő, a sikeresség meg kétes. Ezért, átmeneti megoldásként gondoltam erre. Viszont a tudatalattiba való visszaszorítására eddig nem is gondoltam, mint lehetséges negatív mellékhatás.

Elterelés helyett eddig inkább józan gondolatokkal értem el, hogy ezek a gondolatok ne érvényesüljenek, olyasmikkel hogy ez egyfajta automatikus reakció lehet a vélt/valós igazságtalanságra ami velem történik, a sikertelenségre, az elhagyatottságra, arra, hogy az esetek döntő többségében mások döntenek úgy, hogy pl nem beszélgetnek tovább velem, nálam pedig sosincs a kontroll (melyet nem arra használnék hogy én váljak meg az illetőtől, kinyilvánítván, hogy én döntök arról hogy vége), arra, hogy úgy érzem máshogy nem vagyok képes elérni azt, hogy ezek a lányok a valós személyiségüket mutassák mindenféle gátlás, valódi lényüket burkoló falak nélkül, stb.

Ez az automatikus reakció pedig általában nem jellemző rám, sokat dolgoztam/dolgozom azon, hogy bármiről ne csak egy automatikus gondolatom legyen, hanem valóban én formáljam azt, öntudatosan, nem pedig mint egy robotpilóta. Azt pedig nem szeretném, hogy ilyen robotpilóta üzemmódban éljem le az életem, tudatos ember akarok lenni, így voltam képes ezeket a gondolatokat halványítani, gyengíteni.

A szégyenérzet erős visszatartó erő nálam, rengeteg dolog akadálya.