Ha öngyilkossággal kapcsolatos gondolataim vannak, de nem akarok öngyilkos lenni, akkor az lehetséges hogy bekülküldjenek a pszihiátriára?

Ne reklámozz ilyesmit, ha nem szeretnéd, hogy bevigyenek.

A kórház és a pszichiátriai osztály nem egy olyan dolog amitől félni kellene. Azért létezik, hogy segítsen az embereknek. Ha pedig segítségre van szükséged, akkor szólj valakinek. Mondani, pedig sok mindenki mondhat akármit. Én voltam bent, nem haltam bele. Szintén szuicid hajlammal, de nálam még volt egy kis öncsonkítás is. Maga az önkiszolgáltatottság kellemetlen, és az hogy rá vagy utalva másokra. De egyébként túlélhető. Amikor bekerültem másfél hétig a jó istent is szidtam, aztán utólag meg hálálkodom hogy ott vagyok. Nekem azóta szűntek meg teljes mértékben a problémáim. Az elején kellemetlen a bezártság és a kiszolgáltatottság, de hozzá lehet szokni. Én elfoglaltam magam, beszélgettem a többi beteggel és a kórházi dolgozókkal. Súlyos depresszióval és öngyilkossági hajlammal kerültem be, de lekopogom, azóta semmi ilyen problémám nincs, szedek rendszeresen gyógyszert és járóbeteg szakrendelésre visszajárok hetente-kéthetente a pszichiáterhez is. Az egyetlen hátrány, hogy az orvosok szinte ott se vannak, gyakorlatilag csak az ápolók figyelnek a betegekre. Az engem kezelő orvost például két hét folyamatos bentlét alatt 2-3 alkalommal láttam, de csak kétszer beszéltem vele, és az is csak pár mondat volt. Körülbelül mintha csak dísznek lett volna ott. Ez mondjuk csak a gyermekpszichiátriára igaz, én ott voltam. Nem tudom hogy normál osztályon is ugyanez-e a helyzet. Viszont, ha úgy gondolod hogy mindenképp segítségre van szükséged, akkor szólj a téged kezelő orvosnak, ő majd intézi a többit. Nem feltétlen kell a legrosszabbra gondolni, nem biztos hogy egyből beküld a pszichiátriára.