Hogy viszonyulnátok egy ismerősötökhöz, akiről kiderül, hogy mentális beteg? Esetleg meg akarnátok ilyen embert ismerni?

Egyetemen a társaságunkban van, hogy vidámnak tűnik, néha túlságosan is, rengeteget viccelődik, máskor viszont teljesen magába száll, olyan, mintha ott se lenne, kerüli a tekintetünket, sír (elég gyakran), van, hogy életunt, mintha semmi nem érdekelné. Látszik rajta, hogy egyáltalán nem összeszedett, és szanaszét van. Ezt már meg is jegyezte, hogy úgy érzi magát, mint egy ezer darabos puzzle. Gyakran kéri a segítségünket, néha kicsit terhesnek érzem. Hiába van órán, mintha nem tudna figyelni, alig bír írni. Néha mikor hozzá beszélünk is, mintha nem értené, amit mondunk, és újra el kell mondjuk.

Annyit tudtunk, hogy sokat jár dokikhoz, nekem el is mondta, hogy pszichésen beteg, de nem tudom, hogyan álljak ehhez, vagy tudok e úgy viszonyulni hozzá, mint eddig. Nem félek tőle, csak egyszerűen fura az egész ember, annyira nem szívesen szeretnék a társaságában lenni, pedig rendes lány, gyakran dobja fel a napunkat.