Nektek volt úgy, hogy nem tudtak segíteni a pszichológusok?

Kétszer volt és mindkét alakalommal ugyanúgy jártam;

lelkileg a padlóra zuhanok. Elmegyek egyhez. Ő vele minden héten megbeszéljük hogy milyen pocsék volt a múlt hét. Nem érzem hogy fejlődnénk, előre haladnánk. Aztán történik velem valami az életben ami vagy leköt vagy tart egy görbetükröt, de hála neki elkezdem felfogni, hogy van, akinek ezerszer rosszabb és hogy nincs olyan gond amit ne lehetne megoldani, illetve a dolgok se fájnak annyira ami miatt betévedtem a pszichológusaimhoz.

Megváltozik a felfogásom, a hozzáállásom, hétköznapi emberként viselkedek, nincsenek se fizikai rosszulléteim se lelki mélypontjaim, hónapokon át. Nem kicsattanok az energiától és a jókedvtől, csak átlagossá válok.

A pozitív változástól megrémülnek a pszichológusok, súlykolják belém, hogy rosszul vagyok, hogy beteg vagyok és, hogy intenzív kezelés kell és gyógyszerek. Utána együttműküdés hiányában kiadják az utmat.

Mint már említettem, kétszer voltam; egyszer a diploma közeledtével járó pánik miatt, egyszer pedig egy nagyon durva szerelmi bánat miatt.

Az utóbbi óta teljesen jól vagyok, semmit negatívat nem tapasztalok a lelki világomban, a viselkedésemben és az ismerőseim, barátaim, családom, kollégáim is átlagos embernek tartanak.

Mi lehet a gond? Miért nem tudok pszichológus hatására jól lenni? Miért mindig ugyanaz a forgatókönyv hogy egyedül lábra állok?

Azért is kérdezem, mert lehet, hogy ha az első pszichológussal sikerrel járunk, akkor nem lett volna a második kiborulásom a szerelmi bánat során. Lehet idétlenül hangzik, hogy újabb kiborulást jósolok magamnak; de az első után is sokáig éreztem, hogy minden rendben és mégis volt második padlóra kerülésem - szeretném tudni, hogy hogyan érhetek el pozitív fejlődést pszichológussal, ha esetleg a jövőben újra arra kerülne a sor, hogy többé ne legyenek mély pontjaim; tehát hogy a kudarcokat és a mélyebb sérelmeket is megtanuljam normálisan kezelni. :)