Ti mit gondoltok, mennyire normális/nem normális 21 évesen pszichiáterhez fordulni?

Az utolsó mondatodat felejtsd el úgy ahogy van egy életre. Segítséget kérni szakembertől soha nem ciki. Az a ciki, ha ezt büszkeségből nem teszi meg valaki, miközben nyilvánvalóan szüksége lenne rá.

Mellesleg már nem lehet elmenni amellett a tény mellett sem, hogy tényleg nagyon sok, rengeteg ember szorul segítségre mentális egészség téren. Szóval még csak különcnek se érezheted magad. (Amúgy sem)

Nem, egyáltalán nem szégyellni való, hogy segíteni szeretnél magadon. Nagyon is tudatos vagy, hogy 21 évesen tudod, hogy nem megoldás az önpusztítás. Sajnos az a rossz hír, hogy a GYERMEKKOROD zűrjei az oka a jelenlegi pszihés problémáidnak. Minden embernél a gyermekkor programjai meghatározó szereppel bírnak. Jól teszed, hogy elmész a területi pszichiáterhez és pszichológushoz. Próbáld ki, hogy minden nap elmondod tükör előtt, saját szemedbe nézve azt, hogy "Szeretem és elfogadom magamat olyannak amilyen vagyok." Akár 50x is.

Jó úton jársz, soha ne add fel!

Csak az utolsó kérdésedre tudok érdemben válaszolni:

Egyáltalán semmi szégyellnivaló/megvetnivaló nincs abban, ha valaki segítséget kér a lelki problémái megoldására. Sőt, egészen tiszteletreméltó. A gyógyuláshoz vezető út első lépése felismerni, hogy gond van és szakértő segítséghez fordulni.

Egyébként elég nyilvánvaló, hogy a gyermekkori traumáidból ered a mostani problémád, ezt szerintem te is tudod.

Igen, a területi pszichiáter utal be az ingyenes ("sztk-s") pszichológushoz. Akár azt is kérheted, hogy gyógyszer se legyen, csak pszichológus, persze csak ha szükségét érzed ezt kérni.

Ilyen múlttal nyilvánvalóan komolyan fognak venni, emiatt nem kell aggódnod. Azt meg pláne nem kell szégyellned, hogy pszichiáterhez mész, az a szégyellnivaló, akinek problémája van, és mégse megy, de azzal se a szégyen a baj, hanem hogy idővel ezek a dolgok csak rosszabbak lesznek. 30 évesen alkoholistának lenni se sokkal nagyobb büszkeség.

Jó kérdés, mi bajod van, erre majd leginkább a pszichiáter fog tudni válaszolni. Én valamiféle szorongást, indulatkezelési problémát látok benne, ami társul egy érzékeny személyiségtípussal, illetve esetleg ADHD.