Rendezetlen élethelyzetben hogyan legyek jókedvű?
Enyhe autista vagyok, valószínűleg - diagnosztizáltatnom kellene, de ez idő, PÉNZ és energia.
3 kuka végzettség. Fáradtan, megtörve, kevesebb pénzzel kellene egy újabbat szerezni, ami lehetőleg piacképes. Úgy, hogy a közvetlen családban kevés példa van stabil, normálisan fizető, élhető munkahelyre...
Párkeresés terén van egy káoszos sztori. Meg egyébként is az első pontból következő görcsök, bizalmatlanságok mások és saját magam felé is.
Egyetlen rokon, akivel jó a kapcsolat, ő felelőtlen, herdálja a pénzt és egyre inkább alkoholista, nem tud vigyázni magára (nemcsak az alkohol és a cigi miatt mondom ezt), de legalább az én dolgaimba beleszól. Ha magamtól mesélnék, nem hallgatja meg, ő órákig panaszkodik nekem, a dolgaimba beleszól.
Sokszor van jó kedvem hála Istennek, ok nélkül, vagy észre tudom venni az apró örömöket, vagy barátokkal valami program, valamelyik hobbim, sport miatt...
Nagyon sokszor van mély rossz kedvem is. A munkám koncentrálós, monoton, főleg adatrögzítésből és adatellenőrzésből áll, ritkán kreatív; lassan telik az idő; alkalmas arra, hogy az összes rossz gondolat előtörjön. Mi lesz Apummal, mi lesz azzal a fiúval, mit dolgozzak, mi lesz a pénzügyekkel, mi lesz Apuval, mi lesz azzal a fiúval...
Közben "darálni" kell a fiókok adatait sorban egymás után.
Ilyenkor a 9. órában, munka vége felé néha iszonyú stresszes, ideges, szomorú vagyok, hangosabban hallom a zajokat és minden idegesít. (Ilyen tüneteim voltak már néha).
A munkahelyemen általában pár óra alatt rossz kedvem lesz, otthon általában jó, bár nem mindig. :/
Másnak is sz.r az élete... igen, pont, hogy ezt látom.
Na de hogy legyen jó kedvünk?
válasza:Nem kell neked öndiagnózis. Nem kellene semmit diagnosztizáltatnod, valószínűleg úgysem kapnád a várt eredményt.
Aki igényli a kreativitást és az ilyen jellegű munkát, elég neccesen lehetne autista. A "tüneteid" pedig nem tünetek, csak egy felfokozott, feszült idegallapot eredménye. Normális.
Lényeg, hogy azt érzem az írásodban, hogy az autizmusra támaszkodva, rá mentsvárként tekintve próbálod kihúzni magad az élet gondjai alól. Ha rosszul vettem le, bocsi.
Gondolom aligha vagy több, mint 20. Azt mondom jó reggelt...:D
Minden ember életében van olyan időszak, amikor rengeteg a szar, mindenhonnan ömlik, túl kell élni, ennyi. Tudd, hogy egyszer ennek is vége, ha tudod, hogy vége, lesz erőd végigvinni.
26.
Nagyon súlyos dolgaim voltak és némelyik még most is van.
Ha nem autizmus, akkor más betegség, esetleg személyiségzavar.
Tudom, egyszerűbb a külvilágnak azt sütnie rám, hogy szimplán fura, h.lye, gyenge, különc, alkalmazkodóképtelen vagyok, de fogalmuk sincs, hogy a másságommal (itt nem nemi identitás, fiú tetszik és fiú barátom volt már) és beilleszkedési képtelenségemmel mi mindenen mentem már át.
De kérlek, ne ebbe az irányba menjünk el.
Erről már volt itt kérdésem és lesz is és jelen "depimnek" kis százalékban része csak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!