Szeretném kivizsgáltatni magam ezekkel a betegségekkel, de nem tudom hogy szóljaki a szüleimnek?

Előre leszögezem, már réges rég túl vagyok az ‘emós’, depressziós korszakomon, amin minden tini átesik. Nincs is szó depresszióról, csak gondoltam ezt tisztázom mielőtt jönnének a ‘majd kinövöd’ és hasonló válaszok.

Már régóta nem tudok egyedül aludni, beképzelek dolgokat és folyamatosan szorongok. Mindig is ez volt a ‘rettegett hármasom’: az insomnia, az anxiety és a ppd (paranoid personality disorder). Tudom hogy bezártam az ajtót de csak azért is megnézem még kétszer, tudom hogy lehúztam a redőnyt de csak azért is odamegyek az ablakhoz és megnézem legalább ötször mielőtt elkezdek levetkőzni, tudom hogy úgy is hallom ha valaki bejön a házba de még is folyton figyelek és félek. Ahogy hazaérek első dolgom megnézni minden szobát a házban, hogy nincs-e bent senki. Állandóan úgy érzem hogy valaki minden mozdulatomat figyeli, azon aggódok hogy mások hogy látnak engem, mit gondolnak rólam, lennének-e a helyemben, stb. Ha sétálok az utcán mindig olyan érzésem van hogy mindenki engem néz, hogy negatív gondolataik vannak rólam, nevetség tárgya vagyok és még sorolhatnám. Egyedül nem tudok elaludni, pedig már bőven kinőttem az ‘anya félek a szörnytől az ágy alatt’ korszakomat. Mielőtt elalszok (ha el tudok) legalább ötvenszer felülök, körbenézek hogy biztos nincs-e senki a szobámban, hogy nem figyel senki, és hogy csukva van az ajtóm (sajnos az ötvennel nem túlzok, tényleg akörül van). Tudom hogy hallom ha valaki benyit, de folyton meg kell néznem. A takaró alól sosem lóg ki a lábam (nem számít ha 40 fok van) és a fejemig felhúzom, bár tudom hogy semmitől nem véd meg. A legkisebb hangra is egyből felülök körülnézni, pedig vannak állatok a házban és tudom hogy valószínűleg ők, egy ember pedig sokkal hangosabb lenne. Bármennyire gáz, még mindig anyummal alszom, mert egyszerűen nem tudok egyedül elaludni. Ha ő elmegy és egyedül vagyok itthon vagy egy barátom van itt helyette, egész éjjel nem alszom. Szünetben mindig megvárom amíg hazajön, és csak akkor tudok elaludni. Olyan kis dolgok amik másoknak természetesek, pl rendelni egy pizzát, odamenni egy idegenhez akár iránymutatásért, vagy éppen fizetni egy boltban nagy nehézséget okoznak. Sokszor még barátokkal és családtagokkal is nehezemre esik telefonálni, nagyon rossz érzésem van olyankor és csak várom hogy mikor rakják már le.

Nagyon sok online tesztet csináltam már, és mindegyiken kiemelkedően magas pontszámaim voltak (pl ki van írva hogy 20 pont felett erős paranoid hajlam, nekem pedig 50 felett van a pontszámom, de ez nem pontos, csak mondtam valamit). Nem egy oldalon néztem, legalább 5 különböző ‘márkájú’ tesztet csináltam mind a 3 betegségre. Lényeg a lényeg, több mint biztos vagyok benne hogy érintett vagyok, de nem merem megmondani a szüleimnek. Elég aggódósak, és nem szeretném ha még több aggodalmuk lenne velem kapcsolatban. Akartak már pszichológushoz vinni antiszocialitás miatt, de lemondtam egy nappal az időpont előtt mert nem szeretek idegenekkel beszélni, pedig tudom hogy ez a dolga. Szeretném magam szakértő által kivizsgáltatni, de nem tudom hogy szóljak a szüleimnek erről. Nem hiszem hogy komolyan vennének, inkább azt mondanák hogy csak beképzelem meg mindent összeolvastam, de azért bepánikolnának és olyanokat gondolnának hogy depressziós vagyok meg hogy meg akarom ölni magam, pedig semmi ilyesmiről nincs szó, csak nekik minden mentális betegség egyenlő a szuicid hajlamokkal.

A kérdésem tehát az lenne, hogy hogyan tudnám szakértő által kivizsgáltatni magam anélkül, hogy a szüleim bepánikolnának?