Mit tegyek, ha eddigi életemnek annyira része volt a halál, hogy a halál a természetes számomra?

Egyrészt a halál mellett nőttem fel, másrészt sok ismerősöm fiatalon hunyt el.

A halál a természetes számomra, sőt, úgy érzem, én se élek már sokáig (teljesen egészséges se vagyok).

Nagyszülők neveltek, ennek folyománya, hogy idős emberek vettek körül.

Nagyapám (aki nevelt), 15 éves koromban hunyt el, és úgy érzem, meg se ismerhettem igazán (részben a mentális betegségem vagy mim miatt).

A nagymamám ismerősei sorra megözvegyültek, így ugye testközelből láttam, hallottam róla.

Több rokon is elhunyt.

2006, 2008 fekete évek.

Majd 23 éves koromban a nagymamámat ápoltam hónapokig, aki nagyon közel állt hozzám. Senki se segített, állt mellettem. Ez 2 éve történt és ez a gyász feldolgoztlan, főleg, mert azóta vagyok egyedül mind lelkileg, mind pedig a gondjaimra. Apum segít, de nem mindenben (nem is tudna mindenben).

Fiatalok között is sok a halál:

28 éves korában megismertem egy tüdőrákos csajszit a kórházban, igazi élni akaró volt, de elhunyt.

Egyik volt osztálytársamat megölték.

Egyik ifistársam öngyilkos lett.

De pl. egyik ismerősöm párja autóbalesetben hunyt el, vagy munkatársam fiának osztálytársa, 11 évesen...