Szerintetek ez mi lehet?

Olyan érzésem van mintha 2 személyiségem lenne és ez váltogatná egymást, legyen 1-es és 2-es személyiség.

1-es: Fel vagyok pörögve, mindig csinálnék valamit. Közbe mindig hallgatnom kell valami pörgős zenét, leginkább rockot, és közbe énekelek. Optimistán állok hozzá mindenhez. Úgy érzem az élet tele van lehetőségekkel és csak meg kell ragadni őket. Mindenre nyitott vagyok, érdeklődök az emberek iránt. Mindig keresem a társaságot ahol próbálok a középpontba kerülni. Ilyenkor csak úgy árad belőlem a szó. Nagyon magabiztosnak érzem magam és mindenféle fura ötletem támad (pl: írnom kéne egy könyvet, el kéne mennem az USA-ba színésznek) amibe ha jobban belegondolok baromság.

2-es: Ilyenkor az 1-es tökéletes ellentéte vagyok. Semmihez sincs kedvem, ami amúgy örömet okoz/érdekel az se tud lekötni. Melankolikus hangulatom van. Ahogy az 1-esnél pörgős zenéket hallgattam, itt inkább a lassú szomorkásabb számokat preferálom. Az önbizalmam a béka segge alatt van. Úgy érzem senkinek se vagyok fontos és nagyon magányosnak érzem magam, holott vannak barátaim akikkel bármit megbeszélhetek. Valamiért ilyenkor nem érdekelnek az emberek, kerülöm a társaságot, a lehető legkevesebbet kommunikálok másokkal. Valamint az is fura, hogy ilyenkor kvázi aszexuálissá válok, míg mikor az 1-es személyiségemet élem meg a libidóm az egekben van. Sokszor van, hogy csak úgy sírva fakadok. Előjönnek olyan gondolatok, hogy semmi értelme nincs az életnek és jobb lenne meghalni, de közbe meg félek a haláltól.

Tudom kicsit össze-vissza írtam a jellemzőket, de elég nehéz ezeket az érzéseket szavakba önteni.

21f