Szerintetek is hálásnak kellene lennem, hogy túléltem egy csomó szörnyűséget, amit a szüleim műveltek velem és több sülyos betegséget?

Most éppen az egyetem miatt csinál ki főleg apám, nem fogja fel, hogy csúszok és kihagyom ezt a félévet. Most kellene végeznem februárban. Két lehetőségem van, vagy felakasztom magam szeptember közepéig vagy elhúzok a világ végére és nem talál meg. Képes és megver, az első csúszásom miatt hónapokig szidott és vert. Át akartam menni Pestre, azt nem engedték meg...

Minden nap bezavart és bántott 3 évig... Tudta mivel kell mennem és hazaérnem. Bezavart betegen. Múlt félévben direkt eljártam heti egy nap Hévízre pultozni, csak ne tudja meg, hogy csúszom. Előtte egy hónapig random buszozgattam városokban...

Bassza meg az iskoláját, meg a 3 évjét is, amit elvett az életemből!!!! Ja és úgy megvert, hogy kulyukadt a dobhártyám, de az nem volt baj, csak az ISKOLA.

A végére már azért nem sikerültek a vizsgál, mert el sem mertem menni, mert mit fog csinálni, ha megtudja, hogy nem sikerült. Hetekkel előtte pánikoltam, hogy mi lesz, ha nem lesz meg, ezuttal mit tesz....

Nagyjából ennyi. Az én eletem, én fogom gyűlölni a munkám. De hát ém tulajdon vagyok, én marha meg hagytam ezt.

Utólag persze minden szülő amnéziás lesz, és "nem emlékszem".

Ezért legyek hálás, hogy még élek????? Ennél a halál is jobb...