Ezek normális dolgok?
Nagyon romlik a memóriám,
Egyre gyakrabban van olyan,hogy egyik pilanatból a másikra nem tudom hol és ki vagyok,
Beszédem hangulatlan,monoton lett,
Mozgásomat nagyon nehéz korlátozni-mintha valami idegen erő irányítana,
Meg vagyok győződve róla,hogy az egész életem egy álom,
Valamik/valakik beszélnek hozzám-állítólag csak én hallom,
Este az éjszaka közepén/hajnalba felkelek,
Gyakran vagyok oyan állapotba,hogy csak bámulok mozdulatlanul magam elé és bogarakat,alakokat,embereket látok magam körül-ha megmozdulok rám néznek és hablatyolnak valamit,
Teljesen eltávolodtam az emberektől,
Sokszor van idegen érzésem-idegennekmérzem a környezetem,
Nagyon nehéz koncentrálnom,
Gondolataim szét vannak szóródva,
Nem tudok/képtelen vagyok logikusan gondolkozni,
Minden ételnek hal íze van,
Mikor valami szomorú dolog történik hiába vagyok szomorú röhögök.
Veletek is ez van?Ez normális?Engem nagyon zavarnak.
Vagy ezt éli át minden kamasz?
Túl reagálom?
Ok.Megpróbálok megnyugodni.
Hogy próbáljam elképzelni a diagnosztizálást?
Az a baj,hogy mikor zavarba érzem magam ami ebbe a helyzetbe elkerülhetetlen lesz zavartan fogok beszélni és olyan érzést váltok ki a beszélőtársammal,mint ha hazudnák/titkolóznák.
Mesélne/-nél,hogy milyen a pszichiátrián?
Semmit se tudok a diagnosztizálásról,terápiákról,stb.😶
Jaj, nem kell itt ijesztgetni szerencsétlen gyereket ezekkel, hogy skizofrén. Manapság rohadtul stresszes tud lenni egy gyerek élete is, annyi féle elvárást támasztanak elé, ráadásul kamasz, dolgoznak benne a hormonok. Az is lehet, hogy kicsit tényleg túlreagálja, szerintem nincs semmiféle mentális betegsége, akkor nem is merülne fel benne. Az ilyet nem maguknak szokták felismerni általában, főleg nem ilyen kis korban.
Úgyhogy kérdező, ha szeretnél megnyugodni, szerintem beszélj erről a szüleiddel, esetleg elmehetsz pszichológushoz is, és beszélhetsz róla, elmesélheted ezeket a dolgokat, de ne aggódj a mentális betegségek miatt egyelőre.
U.I.: Amikor szomorú dolog történik, én is mindig röhögök. Baromi bizarr, de szerintem így vezetem le a feszültséget, ahogy teis. Nincs ezzel semmi baj.:)
Én nem ijesztegetni szeretném, isten őrizzen! Én csupán válaszoltam a kérdésére amiben azt teszi fel, hogy ez normális-e.
Nem mondom azt, hogy szakértő vagyok, pláne orvos nem vagyok, de elég sok tapasztalatom van, rengeteg őhozzá hasonló emberrel találkoztam és gyanús, hogy ez lehet a probléma.
Nem azt mondom, hogy azzal van a baj, hogy álomvilágban él, vagy hogy szomorú és nevet, hanem azzal hogy hallucinál és néha nem tudja, hogy hol van és ki ő. Szerintem ez nem tudható be csupán a stressznek.
Nem stresszes az életem.
Azért tettem fel a kérdést,mert sok dolog miatt aggódtak,mert hajlamos vagyok az ilyen dolgokra.
Kiskoromba voltam pszichológusnál és ő mondta,hogy valahogy más vagyok,monta,hogy kamaszkoromba ha valami furcsát veszek észre azonnal szóljak.Háth...épen azért írtam ki,hogy meg nyugodjak,hogy semmi bajom.Úgy látom ellenkezőleg történt.
Liza írna nekem privátba,hogy megbizonyosjak a dolgokról?
Nagyon sokat segítene.
Elírtam.
Szóval Liz*
Nagyon elkéne pár tanács ezzel kapcsolatban.
Azt kihagytam,hogy ha valaki éppen rosazkor van velem akkor általába megijed.
Ez azért van,mert magamba beszélek.E ülök a tükör elé és megbeszélek magammal dolgokat.Ez számomra tök normális,de sajnos az embereket akik tudnak róla nagyon kiakasztja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!