Talán végjáték?

30 éves vagyok, 5-6 éve vagyok depressziós állaptba, úy érzem, hogy soha nem fogok a régi önmagam lenni, nem látom semmi értelmét az életnek. Vissza vissza köszön az élet feldása is, annyira üres vagyok, hogy szavakba ki se tudom fejteni. Társaságaba ha vagyok, szinte semmi nem érdekel, oda se figyelek miről beszélnek, csak azon kapom magam, hogy valamit kérdeztek, én meg rábólintok, hogy "jaja". Hihetetlen milyen mélyre kerültem, nem tudom, hogy van-e lejjebb. Nem emlékszem mikor tudtam valaminek utoljára felhőtlenül örülni...

Fél éve arra az elhatározásra jutottam, hogy változtatok az életemen, és kiköltöztem Németországba, hátha valami változás történik, új élmények vagy valami, de igazából ez se segít, még azt is megkockáztatom, hogy rosszabb a helyzet mint volt. Tanácstalan vagyok, tudom, hogy az öngyilkosság a legutolsó dolog amihez nyúlnék, de most már tényleg azon a ponton vagyok, hogy lelkileg megkönnyebbülnék (talán), mert ez a lelkiállapot már önmagában elpusztít. Nagyon sok problémám van, és lesz is, egyértelmű hibának tartom a születésem erre a világra, nincs keresni valóm ebben az életben. Mindent kifejezetten egy dologra tudok visszavezetni, amire nincs megoldás, egész életemben küzdöttem ellene, mindent megpróbáltam. Szélmalomharc, aminek a végkimenetelét nem tudom befolyásolni, bármit tehetek, küzdhetek, nyerni soha sem fogok.