Talán 1-2 hónapja vágtam meg magam először, de mostanában újra beleestem de szerintem még durvábban. Mit tegyek? (lent)

Azt tudod, hogy mi miatt érzed szükségességét? Milyen érzéssel tölt el téged, amikor megvágod magad?

Ami a szüleidet illeti, sokan azt mondanák, hogy mondd el nekik. Részben igazuk is van, mert ha a szüleid nem tudják, hogy gond van, mégis hogyan segíthetnének neked? Én azonban azt gondolom, hogy indulj ki abból, hogy milyen viszonyban vagy a szüleiddel. Teljesen őszinte? Elmondanád nekik a legféltettebb titkodat is? Vagy netán úgy érzed, hogy olyan dolog emészt téged belül, amit ők úgyse értenének meg?

Ha teljesen őszinte a viszonyotok, akkor mondd el nekik. Ha nem, akkor legyen elég nekik annyi, hogy el szeretnél menni egy jó pszichológushoz, mert szeretnél tanácsot kérni valamiben. Ha normális szüleid vannak, akkor ezen nem fognak sokat agyalni - de attól még megpróbálják majd belőled kiszedni, hogy mégis miért szeretnél hozzá menni. Ha idióta szüleid vannak... nos, akkor szarban vagy. Ebben az esetben az iskolátokban dolgozó pszichológustól kellene tanácsot kérned.

Szerintem először beszélj a szüleiddel, és ha ők nem visznek el pszichológushoz, akkor keresd fel az iskolai pszichológust. Vagy ha gondolod, akkor fordítva. De mindenképpen szólj valakinek, mert ez csak rosszabb lesz! Arról nem is beszélve, hogy a szüleidnek is fel fog tűnni előbb-utóbb, és akkor már jobb, ha te mondod el nekik. Különösen, ha félsz is tőlük.

A barátaidnak pedig üzenem, hogy többet is törődhetnének veled!

Lehet, hogy az okozza a vagdosás iránti vágyadat, hogy lelkileg teljesen egyedül vagy. Nincs, akinek fontosak az érzéseid, nincs, akivel őszinte lehetnél, aki meghallgatna téged. Még a szüleid sem állnak lélekben melletted.

Nem csodálom, hogy így érzel. 24 évesként én ezt a lelki magányt, amit átéltem a gyermekkoromban, még mindig nem tudtam leküzdeni.