Van köztetek olyan, aki ápolta a családtagját vagy részt vett az ápolásában egy demens családtagnak?

Sziasztok!

A nagypapám 80 éves. 2 éve demenciát állapítottak meg nála. Tavaly átesett egy komoly műtéten (daganat), aminél áttét is volt. Nem tudom a műtéti megpróbáltatások milyen irányba befolyásolták a demenciáját, de úgy látom, hogy az utókezelések után közvetlenül egyik napról a másikra nagyon sokat romlott az állapota. Eddig "csak" elfelejtett dolgokat, nem tudta ki kicsoda, szökni akart, pakolt és agresszív volt. Aztán ez szerencsére megszűnt, volt egy normális időszaka (kb 2 hónap). Aztán megint visszaesett. Most már nem akar enni és inni sem, a gyógyszereit sem hajlandó bevenni és egész nap fekszik. Nem kommunikál. Már "interjúztattunk" pár ápolót akik heti 5x tudnának jönni hozzá 8 órában, utána mi a családban megosztjuk a felügyeletet. Az lenne a kérdésem azoktól akiknél volt ilyen a családban, hogy ez mindig ilyen hullámzó lesz? Vagy ez most már így is marad? Természetesen beszéltünk több orvossal is, szerintük minden rendben, ez "csak demencia" és nem tud senki semmi okosat mondani azon kívül, hogy adjuk be olyan helyre, ahol szakemberek foglalkoznak vele. Amíg meg tudjuk oldani az otthonápolást addig megoldjuk, de mi az a pont amikor már "be kell adni valahova?" Nem tudom milyen stádiumjai vannak ennek a betegségnek, azt sem, hogy meddig lehet ezzel élni, lassan már szegény csak vegetál, az alapvető dolgokat (evés, ivás, wc) sem tudja és nem is hajlandó megtenni. Jól esne olvasni mások tapasztalatait is a témában.

Köszönöm.