Mit csináljak ha egyre jobban az önygilkosság kerülget?

25 éves kort tölöttem be tegnapelőtt, és se végzettségem, se semmi. Se barátaim, se párkapcsolatom, nem volt még. Nincs kihez beszélgetnem , hozzászolnom lvek óta, 19 éves korom óta, csak tengődők itt a 4 fal között, mint egy nyugdijas.

Munkát hol kapok hol nem, ha kapok az is csak ilyen alkalmi munkák, pl. most gumikat pakolásztam, de csak 2 hetes munka volt.

szüleim nem tudnak segiteni.

Elegem lett tavaly nyáron, és elmentem a munkanélküli hivatalba 24 évesen belefértem az Ifjusági garancia programba, részt vettem tájékoztatón, és majd éretsitenek, azóta is vártam, képzés nem indult el, de már betöltöttem a 25-t és már kiirtak.

Tehát hol tartok ? Sehol.

jelenleg járok egy esti okj képzésre heti egyszer kell bemenni, de ott meg én vagyok szerintem a legfiatalabb, egyik tanulótársam, 58 éves és vane gy 26 éves "gyereke" na ilyen 40-50 éveske tanulnak estin, akik már dolgoznak van szakmájuk, csak akarnak még egyet.

Viszont velük én nem tudok beszélgetni, nem az én korosztályom, és heti 1-szer nem nagyon tanulunk semmit, .

Erősen gondolkodok, az öngyilkosságon, szüleim sajnos nem tudnak segiteni, én meg már évek óta szenvedek a depresszióval, sokszor probáltam, kijönni belőle sokszor szerettem volna ezalatta 19 éves korom alatt, elvégezni akár egy szakmát, akár eljutni egy olyan élethez ahováa saját lábamra állok, de nem irom le, hogy miért nem sikerült, privátban leirom hosszabban akit érdekel, de eljutottam arra a pontra, hogy már kikészültem belülről, én nem iszok alkoholt soha nem nyultam hozzá, drogokhoz sem, nem dohányzok, nem csinálok ilyne kárositó életmódot, de nem tudom merre menjek, hol kapjak munktá, vagy hol szerezzek sszakát, vagy abrátokat, vagy barátnőt, 19 és 25 között rengetek év telt el, de nekem mégis olyan mintha csak 1 hét, annyira összemosodott a semmittevés, az itthonlét, hogy nem történnek események és tulajdonképpen élő halottként élek majdnem, . És ennyit birtam a testem is a lelkem is, . 25 /F