Mit csináljak, valaki tud segíteni? Pszichológus kellene?
13 éves lány vagyok. Sokat gondolkodtam, hogy ezt leírjam-e, de úgyis névtelen marad a kérdés.
Szóval, engem 4-5 éves koromban sokat vert az akkori nevelőapám, már azért megvert, hogyha nem elmékeztem arra, hogy mi volt az ebéd oviban, vagy ha nem apának szólítottam, és tisztán emlékszem, hogy a sarokba állított, az egyik lábam fel kellett emeljem, a kezem a fenekemre kellett tegyem, és fél óráig úgy kellett lennem, utána kaptam egy kiadósat a szíjjal. És ezt 2 éven át minden nap. Anyát is verte, úgyhogy elmentünk onnan egy másik emberhez, aki akkor a nevelőapám lett. Eleinte nem volt semmi baj, őt apának szólítottam. Akkor voltam első osztályos. Mindig mikor bementem mosdóba, bejött utánam. Fürödni. Levetkőzött meztelenre és arra kényszerített, hogy kiverjem neki. Én azt se tudtam mi az, meg lettem fenyegetve, hogy kussoljak. Kocsmába hordott, hagyta, hogy az öreg alkesz haverjai fogdossanak. Minden alkalommal elmondta, hogy ha nem kussolok baj lesz.
Valamilyen oknál fogva eljöttünk onnan, anya semmit sem sejtett a velem történtekről. Kb. 2 év múlva valahogy kinyögtem, hogy mi történt. Felháborodott. De nem jelentette fel. Mert megkértem. Talán azért, mert nem bírtam volna elviselni a megaláztatást. És csak akkor jöttem rá, hogy mi történt velem. Elvette a gyerekkorom az a r0hadt p3dofil állat. Most itt vagyok 13 évesen és folyton dührohamom van ha ezek eszembe jutnak. Márpedig minden nap elmegyek a háza előtt és rámugat a kutyája. Így azért nem könnyű felejteni. Abban a házban élünk ahol minden nap a verést kaptam. Tudom, hisztisnek tűnök, DE SENKI NEM VESZI ÉSZRE HOGY LASSAN BELÜL HALOTT VAGYOK? És nem is akarok senkinek sem beszélni erről, nem tudnék többé az emberek szemébe nézni. Bűnösnek, mocskosnak érzem magam. Valahogy le kell vezetnem a feszültséget, vagy eluralkodik rajtam a káosz.
válasza:Semmiképp ne szégyenld ezt, sőt, a fogalmazásodból megítélve ennek ellenére egy nagyon motivált, talpraesett értelmes lány vagy, aki igyekszik önmagáért tenni. Ez nagyon ritka tulajdonság még a “tökéletes” múlttal rendelkezőkben is!
Ha félsz egy pszicholgóhus szemébe beszélni az emlékeidről, egy alternatív megoldás lehet a kékvonal felhívása, ingyenes, és nekem nagyon sokat segített. Ott gyakorolhatod akár mit mondanál a pazichologusnak, tanácsot adnak, jó irányba terelnek.
Ha gondolod akár nekem is írhatsz.
Szörnyű ami veled történt, és semmiképp sem szabad magadban tartanod fel kell dolgoznod, és ezt a hatalmas hátrányt szerinem te (bár rengeteg időt kell beleölnöd, de) képes lennél az előnyödre fordítani, hiszen aki ilyen helyzeteket is megélt, nem fog megtántorodni egy másoknak hatalmasnak tűnő apró akadálynál!
válasza:Azt nem "kell"-ből tennéd,hanem,hogy segítsen.
Utána talán javulna a kedved és ezt anyukád is látná rajtad.
válasza: válasza: válasza:És nem tudnátok valamit javasolni, amivel levezetem a feszültséget? Nem akarom, hogy bárki tudja, nem párnába sikítás, meg ilyenek. Dühroham, pánikroham (pedig nem vagyok pánikbeteg) tör rám a múltam miatt, emiatt is, plusz olyan dolgok miatt, ami ide nem publikáltam ki, de szerves része az emlékeimnek.
Nem akarok senkivel sem őszintén beszélni.
13 évesen nem értene meg egy kortársam se, meg amúgy sem akarom, hogy ez elterjedjen, vagy sajnáljanak.
Biztos én is hibás lehettem, azt hiszem, talán azért, mert kiváncsi voltam, vagy nem tudom. Abban a pillanatban ki kellett volna rohannom a p.icsába. Hatalmas idióta voltam 5-6 évesen...
válasza:NEM vagy hibás. Én ugyanígy magamat okoltam, először mert nem tudtam megvédeni magam, utána meg azért mert nem állítottam le hamarabb azt az undorító korcsot. Az az igazság hogy az önhibáztatáson a mai napig nem tudok túllépni, pedig több mint huszonöt éve volt hogy megerőszakoltak... Túl sokáig hallgattam, túl sokáig hittem hogy egyedül kell lennem, ez bennem maradt. Nem mondom hogy a környezeteddel beszélj arról ami veled történt- tudom hogy reagálhatnak nagyon jól, és nagyon rosszul is, vagy csak homokba dugják a fejüket - , de jó lenne ha találnál olyat akivel kibeszélheted. Azt ha dühös vagy, azt ha félsz, azt ha nem tudsz önmagadban bízni. Nem kell hogy személyes ismeretség legyen, elég ha virtuális- úgy könnyebb is. De könyörgöm, ne hallgass, mert az elzár a többi embertől, egy magad teremtette börtönben fogsz raboskodni, ami éked ver közéd és az emberek közé. Ne ítéld magányra magad, hiszen rengeteg sorstársad van,és sok ember van aki nem ítélne el téged, sőt nem is sajnálkozna rajtad még akkor is ha nem igazán értenék milyen ez. Igaz, sok ember szánna, ami zavaró meg visszataszító, de ez benne van a pakliban.
Tudod min gondolkodok mostanában? Hogy csinálok egy blogot - igazából el is kezdtem, csak úgy, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Ha jól sikerül összehozni, egyszer közzé is teszem- csak hogy a sorstársaink olvashassák, leírhassák ők maguk mit éreznek. Ez igy semminek tűnik, de rengeteget segít ha kiadod magamból a dolgokat- senki sem szánakozik, igazából nem ismer, főleg mert egyelőre csak az enyém amit összehoztam. Le merem írni hogy még mindig dühös vagyok, hogy nem csak arra haragszom aki bántott, hanem magamra is, arra aki bántott, sőt volt egy időszak amikor anyámat jobban gyűlöltem mint azt aki megerőszakolt. Írni kell, mert segít szembenézni önmagammal, segít tisztázni a dolgokat- és remélem egyszer majd segít másoknak is, ha másban nem, abban hogy azt mondhassák: én is igy éltem meg, igy éreztem, talán mégsem vagyok fura, NEM AZ ÉN HIBÁM-és talán.egy icipicit segít abban hogy ne féljenek segítséget kérni, ha én magam nem tudtam megtenni amikor bajban voltam.
Na mindegy, ezt bő lére eresztettem. A lényeg: írd ki magából az érzéseidet, akár itt is, hiszem senki se ismer egy anonim oldalon. Ha már csak arra jó hogy tudatosítsd: nem vagy egyedül, nem feltétlenül szánakoznak rajtad az emberek, nem ítélnek el,NEM te vagy a rossz, már jó. Mert külső megerősítéssel könnyebben lép túl az ember az őt bántó dolgokon, több esélye lesz egy normális életre.
válasza:Rossz volt ezt most elolvasni, főleg, hogy húgomat is molesztálták.
Remélem jól vagy.
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!