Ezek már a depresszió jelei? (bővebben lent)
16 éves lány vagyok és mostanában egyre többször foglalkoztat az öngyilkossag gondolata. Valószínűleg soha nem lennék képes megtenni mert a szüleimnek nem akarok ekkora fájdalmat okozni de egyszerűen nincs értelme az életemnek. Az iskolaban bármennyire tanulok úgyse kapok jó jegyeket és folyton kudarc jön kudarc után. A jovommel kapcsolatban van célom de félek hogy nem fog sikerülni.
Mostanában egyre faradtabb vagyok és olyan kényszer gondolatokon töröm a fejem ami alaptalanul a gondolatomba került és nem akar onnan kiszabadulni. Félek az emberektől és lehet hogy van egy kis üldözési mániám is. Félek a jövőtől és a halál lenne a legjobb választás de a szüleim miatt nem tehetem. Barátaim vannak de mostanában egyre kevesebb kedvem van velük lenni, ők nem hibásak csak én és a hülye gondolataim. Nekik lehet jobb is lenne nélkülem. Az önbizalmam és önértékelésem valahol a mínusz végtelen határán van, és mindenért magamat hibaztatom. A fiúk messziről elkerulnek vagy ha mégis közelednek a végén úgyis csak át vernek.
Mit csináljak magammal hogy végre valami jót is lássák az életembe? Kérlek segítsetek
"Az iskolaban bármennyire tanulok úgyse kapok jó jegyeket és folyton kudarc jön kudarc után. A jovommel kapcsolatban van célom de félek hogy nem fog sikerülni."
Ez a mondat a kulcs. Remenytelennek latod a helyzetedet es nincs jovokeped.
Megertelek amugy, en is igy voltam. Egy jo nevu gimibe jartam, ahol ha megfeszultem sem kaptam harmasnal jobb jegyeket, pedig ertelmes voltam es szorgalmas is. A tanarok felelteteskor rendkivul onkenyesen osztalyoztak, es a jegyek sokkal inkabb tukroztek az o aznapi hangulatukat, vagy a diakhoz valo szemelyes viszonyukat mint a mi tudasunkat. Meg az utoslso ket evben vagy eppen erettsegi elott is repkedtek az egyesek, kettesek, pedig jo osztalyom volt, a draga tanaraink mindent megtettek hogy a leheto legjobban lehuzzak mindenki jegyet, ahelyett hogy segitettek volna. Erettsegi utan egybol nem is jutott be senki sehova, csak kesobb, mikor mar nem vittuk a pontokat, akkor kerultek be sokan igen szinvonalas egyetemekre.
Bar ez eppen 30 eve tortent, de felhaboritonak tartom hogy a helyzet Magyarorszagon azota sem valtozott.
Igen szerintem ez a problemad gyokere, hiszen en is igy ereztem magam, mar 16-17 evesen remenytelennek ereztem a helyzetem, es ugy lattam hogy az almaim nem fognak valora valni. Hiszen ilyenkor meg mindenkinek van egy dedelgetett alma a jovojevel kapcsolatban, ami meg ha nem is realis, de akkor is fontos, es erot ad.
A velemenyem az, hogy tarts ki a celjaid mellett, mert attol meg hogy nem kapsz most jo jegyeket, igenis sikerulhet. Vannak kerulo utak is, es az erettsegi utan par evvel mar nem szamit hogy milyen volt a tanulmanyi eredemenyed, sot ugy tudom, hogy ha egyetem elott valami felsofoku kepzesben reszesulsz, akkor bejuthatsz mashogyan is. Bar mar nem tudom hogy van a helyzet most, mert en mar nagyon regota kulfoldon elek.
Itt minalunk igy van, igy ha valakinek a kozepiskolai eredemenye nem volt jo, meg mindig jarhat egyetemre, ha elotte elvegez egy felso foku tanfolyamot abban a temaban, ahova viszont konnyu bejutni, mert nem nezik a tanulmanyi eredmenyt hanem felveteli elbeszelgetes van.
Szoval ne add fel az almaidat, tarts ki melletuk, higgyel magadban, es akkor el fognak tunni ezek a gondolatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!