Hogy lehet azt feldolgozni, hogy nőnek születtem, pedig férfinak akartam?
Esetleg ha van itt valaki hasonló helyzetben, leírná a gondolatait? Nagyon megköszönném, sokat segítene!
(Bocsi a kategóriáért, nem tudom, hova kellene ezt kiírni... Egyébként biszexuális vagyok, de oda se illik...)
27N
válasza:
válasza:Hogy lehet ez, azt erzed hogy pasi vagy és a nők után vonzodsz?
Pszihologus szerintem.
válasza:Hát.. az a helyzet, hogy ha segíteni nem is tudok, de megértem a helyzeted! mert én is ebben vagyok, csak a másik oldalon..
már régen rájöttem erre, de nem igazán beszéltem még erről senkivel.
nem jó ez. tényleg sajnálom, hogy veled is ugyanez van. ha gondolod beszélhetünk erről, hátha jutunk valahová :D.. maximum cserélünk testet vagy valami.. (jó tudom ez gyenge még poénnak is)
válasza:Lehet kínos de nem baj:) elvégre tök anonim az egész.. Amúgy milyen furcsa, hogy pont én is ezért szeretek írni ide közösbe, hátha segít másnak is! Ennek most tökre megörültem:D
5-6 évesen én is ki akartam festeni a körmöm, érdekeltek a csajos/női dolgok.. mondjuk azt is hozzá kell tenni, hogy alapvetően kíváncsi a természetem, szóval ez adódhatott már akkoriban is ebből.
7-8 éves lehettem, elcsentem pár erősen a női nemre jellemző ruhadarabot anyukám fiókjából, és csak felvettem őket, persze csak magamban voltam, bezártam az ajtót is.. mindig azt hitték rólam, hogy olyan vagyok mint a többi srác, de igazából nem. Csak figyeltem, hogy ne bukjak le.
aztán tizenévesen amikor jött a csajozás már nagyban változott a dolog, mert amikor csajoztam sokszor úgy fantáziáltam, és pl úgy elégítettem ki magam, hogy arra gondoltam milyen lenne úgy szexelni, ha én lennék a csaj.
mikor barátnőm is volt, gyakran vetődött fel bennem, hogy szeretnék az ő helyében lenni, az ő ruháiban járni, az ő életét élni, nőként viselkedni..
de mellette pedig élveztem/élvezem a pasi létet, csak ez így nekem nem teljes, és nem érzem egésznek, mintha lenne egy másik felem, ami amúgy egy sötét kelepcébe van zárva, ahonnét tudom, hogy sosem szabadulhat ki, hiszen nincs rá lehetőség, és ez elég rossz..
gyanítom, hogy ez a dolog életem végéig fog kísérni engem, úgyhogy próbálok vele együtt élni, és nem belebolondulni abba, amikor iszonyú nem is tudom mit érzek arra, hogy a másik nembe tartozzak.
a vége elég negatív lett, bocsi. nem akarlak lehúzni az életről, vagy ilyesmi:)
van kedved? te is leírnád ezeket a dolgokat?
Köszi, hogy leírtad! :)
Én kiskoromban, oviban még azt hittem, hogy mivel csak véletlenül lettem lány, ezért egyszer csak majd úgy fogok felébredni, hogy fiú vagyok és onnantól minden oké lesz. Aztán rájöttem, hogy ilyen nem lesz, és onnantól kizárólag csak fiú ruhákat hordtam 14 éves koromig, meg levágattam a hajam rövidre és csak fiúkkal barátkoztam.
Aztán most meg sokminden nyomaszt, kezdve attól, hogy a szexet nem tudom élvezni, mert erős fájdalmaim vannak közben, és erősen gyanítom, hogy ez attól van, hogy "nem én vagyok a férfi". :( Nővel még nem szexeltem, az nem tudom, milyen. Viszont rendszeresen azt álmodom, hogy fiúvá változtam és miután felébredek, borzasztóan érzem magam, hogy visszakerültem a női testembe :( Az enyém is elég negatív lett, de hát ez az egész dolog eléggé negatív. A mindennapokban próbálok inkább tudomást se venni róla. Néha sikerül, néha nem.
válasza:ohh.
ilyen álmom, vagyis álmodozásom nekem is van.. és elég rossz amikor megtörik a varázs és visszacsöppenek a valóságba.
egyébként te beszéltél erről valaha is pasidnak/barátodnak/barátnődnek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!