Lehetséges olyan, hogy pszichés alapon TÉNYLEG súlyos betegnek érzem magam néha, vagy van valami bajom, amit nem találtak meg?

Mindig olyan voltam kicsi korom óta, hogy folyton van valami bajom, de ha elmegyek orvoshoz megnézetni, akkor nem találnak soha semmit, elvileg tök egészséges vagyok. Egész hosszú listát tudnék írni az ilyen esetekből.

Viszont az utóbbi pár évben teljesen elfajult a helyzet. Édesapámnak kiderült, hogy agydaganata van, az első "beőrülésem" akkor történt, migrénes rohamaim voltak, természetesen agydaganatnak hittem, ki kellett vizsgáltatnom magam ahhoz, hogy képes legyek megnyugodni.

Amikor pár éven belül kiújult apukám agydaganata, akkortájt nagyon rosszul voltam megint, megfoghatatlan gyengeséget éreztem, össze-vissza magas pulzusom volt, légzési nehézség, általános betegségérzet. Mindenféle vizsgálatokat csináltattam egy valag pénzért (háziorvos nem vett komolyan), de persze megint az jött, hogy semmi bajom. Szép lassan el is múlt, elkezdtem sportolni, életmódot váltottam, és nagyon jól éreztem magam egészségügyileg egy ideig.

Viszont édesapám állapota válságosra fordult ősszel, itthon ápoltuk, és hónapokon át néztem, ahogy egyre rosszabb minden, a végén már nem tudott járni, beszélni, és inkább le sem írom, hogy milyen szörnyűségeket néztem végig. Egyáltalán nem tudatosult az, hogy ezzel van összefüggés, de megint elkezdtem rosszul lenni. Annyira, hogy az egyetemre alig bírtam bejárni, minden lehetséges hiányzási lehetőséget megragadtam. Amikor bementem, akkor végig vert a szívem, mint az állat, és rettegtem, hogy elájulok, főleg, ha még szerepelnem is kellett. Fülsípolásos szédülésig is eljutottam néha, hányingerem is volt. Amikor hazajöttem, minden elmúlt, és képes voltam még sportolni is.

Apukám sajnos elment (én vette észre, hogy nem lélegzik már többé :( ), és azóta is szinte folyamatosan rosszul vagyok, már vannak olyan gondjaim is, amik biztosan valósak (pl. bedurrant az egyik bölcsességfogam, meg ilyen apróságokra gondolok), folyamatosan betegnek érzem magam, és nagyon félek, hogy nekem is valami daganatos betegségem van. Iszonyúan idegesít már ez, hogy ilyen vagyok, úgy érzem, hogy önzőség, hogy magammal foglalkozom, ráadásul nincs is "időm" rendesen gyászolni, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy meg ne haljak. Még a temetésen is ájulásérzésem volt, alig bírtam figyelni. :(

Igazából én semmi összefüggést nem érzek, én úgy éreztem végig, hogy higgadtan kezelem, ami apukámmal történik, viszont tudom, hogy ha egy kívülálló mesélné el nekem ezt az egészet, akkor semmivel sem tudna meggyőzni, hogy nincs összefüggés a tünetei és az apukájával történtek között. Ti hogy látjátok ezt?

Van értelme megint kivizsgáltatni magam, vagy inkább keressek egy pszichológust?