Szerintetek egy ilyen helyzetben egy ilyen gondra érdemes szedni bármit is?

Olyan problémáim vannak amelyek nagyban akadályoznak abban, hogy teljesértékű életet tudjak élni. Igyekszem szebbé tenni az életemet: sportolok, aktívan dolgozom, de változtatni igazán ezeken a problémákon nem tudok.

Na jó felsorolom de röviden, mert úgysem fogja igazán megérteni szerintem senki:

Vak vagyok, emiatt hiába tanultam, nem tudok igazán kariert építeni, a munkahelyemen már régen elő kellett volna léptetniük a vezetőségnek de lenéznek és nem teszik, inkább éreztetik velem, hogy örüljek, hogy egyáltalán itt dolgozom és még ha legalul is, de van munkám. Teljes biztossággal állítom, hogy bármelyik főnökömnél magasabb szinten el tudnám látni a rám szabott feladatot, tán még ők is tudják, csak maga a tudat vagy a tény okoz problémát szerintem mindenhol,hogy egy fogyatékos embert vezető beosztásba???

Ezen kívül: A sportban sem haladok igazán előre, mert látni kéne ahhoz, hogy tökéletesen tudjam kivitelezni a gyakorlatokat..

Párkapcsolatot létesíteni is alig van már kedvem, valamikor rengeteget csajoztam, de már belefáradtam abba, hogy "uram bocsá" de sajnos csak azoknak a nőknek kellek értelem szerűen bármire is, akik valamiért előnytelenül indulnak a férfiak szemében. Csakis egészséges nőkkel volt kapcsolatom, de vagy ducik voltak, vagy kicsit csúnyábbak az átlagnál stb. Valami oknál fogva nekem sem jöttek be, de "Ha nincs ló jó a szamár is." alapon váltogattam őket és megpróbáltam megkeresni bennük azt ami esetleg vonz.

Társaságba is már alig van kedvem menni, mert mindig észreveszem a barátokon, hogy bármennyire is elfogadnak, de mivel ők látnak, akaratlanul is mindig kitaszítanak a közösségből azzal, hogy mondjuk összenéznek, lesz köztük ezáltal valami, amiből én ugye kimaradok.

Ne értsen senki félre, tudom, hogy ez tök normális, én is láttam 12 éves koromig tehát tudom miről van szó. Talán az is a baj, hogy túlságosan tisztába vagyok azzal, hogy mit gondolnak az emberek rólam és emiatt kissé visszafogottabb vagyok mindenhol.

Kívülről nézve eléggé életvidámnak, életrevalónak látnak az emberek mert igyekszem mindig színtjátszani, de hát én akkor is csak egy szerencsétlen, fogyatékos ember maradok. Hiába gyúrom ki magam, hiába figyelek oda a külsőmre, hiába veszem meg a legjobb ruhákat és figyelek oda az összhatásra, hiába ápolt a megjelenésem, hiába tudok bármit is jobban mint mások, akkor is csak egy vak ember maradok. Emellett még cigánynak is születtem, tehát ennél rosszabb már nem is lehet.

Gondoltam arra, hogy ha szednék valami pirulát talán elvinné a gondolkodásomat egy téves irányba és talán elhinném magamról amit elakarok hitetni magammal, hogy én vagyok a "Jani". :D

Bocsánat, de így tudom érzékeltetni leginkább a mondanivalómat.

Szerintetek érdemes erre antidepresszánsokat szedni?