Létezik valamilyen fórum, kör, csoport, rehabilitációs központ ahol segítenének lejönni erről a szerről?

Üdvözlök mindenkit, sajnos a rabja vagyok egy szernek, amiről eddig önerőből nem tudtam leállni.

Többször is nekifutottam már, az alábbi ereménnyel: Az elvonási tünetek jelentkezéséig semmi probléma nem jelentkezett izgalommal vegyes félelemmel tekintettem a kihívásra, de utána a hangulatváltozásokra nem voltam felkészülve, ahogy az elvonás ilyen erősségű fizikai tüneteire sem. Alapból bipoláris vagyok, de mikor az elvonás jön még súlyosabb szélsőségeseket érintek, akár pár órán belül jön a felhőtlen "Joker-kacagás" és a "fel fogom magam kötni, mert semmilyen értelmet vagy örömet találok semmiben" érzés.

Fizikai tünetek: Szám kiszáradt, hányingerem volt, izzadtam, a szívem sem működött úgy, mint kellett volna, rengeteget vizeltem... Mentálisan pedig végem volt a két véglet között az egyik a magányos sírás és olyan képzetek, minthogy a napom egyetlen öröme az lesz mikor hazaérek és kanállal eszem a mustárt amit nagymamám küldött, a másik véglet pedig az addig is létező, de elnyomott rosszindulat-harag felszínre törése volt. Az idő ólomlábakon vánszorgott és semmi nem volt amit vártam volna, szörnyű érzés volt, jelenleg rettegek ettől az érzéstől nem is tudom hogyan kezdjem így el a dolgot, hogy nem fogom tudni ezt kikerülni, ráaásul nincs "mellettem" senki, sőt a munkában meg is kell felelni, mivel kereskedelemben dolgozom átmenetileg. Sokszor napokig alig beszélek bárkivel is azok is felületes beszélgetések a munkában "párpercben", itthon meg megnyávog Figaro (a macskám), anyám általában alszik mire hazaérek. Erről még később...

Kapcsolatom a szerrel:

- Nélküle minden perc örökkévalónak tűnik, egész nap sóvárgok, a hangulatom nagyon kileng és a szerről álmodom éjjel (minden éjjel a vágyaimmal álmodom, mint fürdőkádas fürdés, szerelem-románc, normális apám volt gyerekként és nem egy alkesz, repülés vagy "könnyedség-érzés" a nem szorongás, a nem aggódás... Sokszor ezt érem el a szerrel is.

Íme egy másik szenvedélybetegség (az alkohol) függőségi "tesztje": [link] ha az ivás és alkohol elyére a saját függőségem teszem akkor igaz rám a(z): 1-4 és 9-12. A többi is csak azért nem, mert ez a szer nem úgy hat, mint az alkohol.

Sajnos ez a szer legális és bármennyit lehet belőle szerezni - kimondom mi az - a csokoládé. Igen, lehet röhögni, várom a "hácsak neegyé' asztán ennyi másismegóggya" jellegű szemétkedéseket, de ez most egyáltalán nem vicc. Ugyanolyan a viszonyom hozzá, mint a piásnak az alkohol vagy a drogosnak az anyag. Ha kellene még "lopnék" is érte szerencsére nem kell, mert van fizetésem - aminek oroszlánrésze erre megy el. Többször is nekimentem, hogy most majd sikerül, de sosem sikerül végül. Fizikai elvonási tünetek, mentális problémák jelentkeznek és nincs semmilyen hely ahol ezzel foglalkoznának (én legalábbis nem tudok róla a google-keresés csak gagyi női oldalakat hozott fel amik a horoszkóp szintjén okoskodtak egyet).

Mindig is egészségtelenül imádtam a csokoládét, de gyerekként ez megtestesült abban hogy hamar elfogyott amit kaptam és mindig kicseleztem a naív testvérem, hogy megszerezzem a jobbakat. Középiskolában is normál szinten (heti-kétheti 1 tábla mérték) volt, aztán elszabadult a pokol, most pedig hogy dolgozom főleg. Nincs már nap, hogy ne ennék csokoládét, akár táblás mértékben is, összejön a heti 1 kg simán. És ha elkezdem leállítani magam jön a szenvedés ami nem múlik el ahogy én azt gondoltam, hogy pár nap alatt meg lehet tisztulni - a fenét. Csak egyre rosszabb lett a bipolaritásom és a végén nem bírtam tovább, és amikor azt mondtam: "vége", akkor meg is nyugodtam kissé. Ó, és az perc mikor újra magamoz vettem a szert... Egyszerre volt szomorú, csalódtam is magamban, de végre megszűnt a szorongás, a bánat és a negatív hozzáállás. Sajnos ezt gyors visszaesés követte, most megint benne vagyok nyakig, ma is egy táblát kivégeztem és még egy itt van félig.

Titkolom, zugevő vagyok, és mivel pénzem van rá, senkinek nem is tűnik fel, hazafelé veszek és még este megeszem. Sokszor alig bírom kivárni és utána annyira jó érzés... Olyan mint hosszabb szünet után újra képekre maszturbálni a semmi vagy a gondlatok után. Bár azt sokáig meg tudom állni és nem is esem vissza és sosem okozott bajt az életemben - ám a csokoládé annál inkább. Nem tudom az életem elképzelni nélküle.

Csak így az egészségem fog megsemmisülni, így is kövér vagyok (csak azért nem hízom tovább, mert edzeni járok és kevés "egyéb" táplálékot eszem), viszont cukorbaj, szívbaj... Amitől még félek, hogy tudat alatt meg akarok halni, és azért vagyok így (nagybátyám is ilyen volt, csak ő a cigivel ölte meg magát - napi több dobozzal végzett). És az ő élete is ugyanolyan szar volt, mint az enyém. Utálom az életem, semmi értelmét nem látom. Nem látom azt, hogyha lefogynék akkor azért járna bármi "jutalom" is. Ugyanúgy nem kedvelne senki mint most, szerelem akkor sem lenne elérhető, és nem lennék előrébb. Az életem szörnyen egyhangú, minden nap egyforma, alig van már ami érdekelne.

Létezik erre valami orvosi vagy terápiás csoport? Alkeszeknek ott az AAA, drogosoknak rehab, cigiseknek is vannak már fórumok, sőt már a pornófüggőknek is. De a csokoládé? Ezt senki nem veszi komolyan. "Ódmeg" "försztvördproblem" "neegyéosztkész". Ezzel nem vagyunk előrébb.

Boldogságom szinte egyetlen forrása maradt ez a szer. És olyan helyen dolgozom ahol naponta látok belőle jó sokat, így még ott is kínoztak. És a tudat amikor elvonáson vagyok, hogy mindenki utál, hogy megint nem fogok beszélni senkivel, hogy évek óta nem oszthatom meg a gondolatom másokkal, hogy senkit nem fog érdekelni ha elérek valamit, hogy "ha meghalnék nem venné észre csak anyám", hogy talán elrontottam az egész életem és már túl késő...

Tud valaki valamit? Kérem vallásosok ne írjanak, nem kívánok Jézus, Németh Sándor, Isten, Allah, Krisna, Jehova, Jáhve, Shiva, Ganesa, Buddha "erejével megtisztulni". Saját erőből kívánom elérni, esetleg gyógyszerekkel, terápia vagy orvos szintén jöhet.