Pánikbeteg lennék?

A legelsõ roham három évvel ezelõtt történt, teljesen váratlanul, amikor borozgattunk egy kicsit becsiccsentettem, enyhe szívverés kapott el, akkor már tudtam, hogy pánikom lesz, mert Édesanyám pánikbeteg és párszor végignéztem ennek a betegségnek a lefolyását.

Egyfolytában kiabáltam, hogy meg fog állni a szívem, meghalok és mindenki frászt kapott, hogy mi történik velem.

Alig egy hete megint elõfordult, a barátnõmnél diót pucoltunk, beszélgettünk, kézremegés, gyengeség, szorongás, szorongás tudatos leplezése, ettõl még inkább szorongás, depressziós gondolatok, halálfélelem, hogy mi történik velen a jövõben, megõrüléstõl való félelem, hányás, hasmenés, belsõ nyomás érzet és a legrosszabb az magától a rosszulléttõl való félelem.

Most külföldön kezdtem dolgozni és az elsõ napon rögtön kijött megint.

Azt gondoltam ha nem menekülhetek el innen, belehalok.

És nincs okom rá, mert minden nagyon jó, tetszik a hely, valamiért a tudatalattim máshogy reagál.

Jön a remegés, a zsibbadás és végem!

Az agyamat bizsergés tölti el, megindul a pulzusom és ennyi.

Ez tegnap történt, nagyon talán senki sem vette rajtam észre, csak azt kérdezték, félek-e valamitõl, amitõl persze egybõl bestresszeltem "úristen dilisnek néznek most mit csináljak senki sem fog szeretni és mindenki jobb nálam, engem néz mindenki, lenéznek stb.. "

A fejem és a nyakam is rángatózik néha.

A zsibbadás, a nehéx levegõvétel pl már két napja tart nálam, és emiatt félek,hogy kiújul a roham újra és újra és lejáratom magam.

21/L