Van itt csendes borderline személyiségzavaros? Te ismersz ilyen embert?

Én 2 éve sejtem, hogy borderline-os vagyok, de senki nem hitt nekem, azt a visszajelzést kaptam több helyről is, hogy nincs nekem semmi bajom, pont ezért, mert egy visszafogottabb, csendesebb típus vagyok, nem szeretek teher lenni. Ez a visszajelzés méginkább megnehezítette a helyzetet, hogy teljes káosz volt saját magammal kapcsolatban a fejemben (az alapjáraton zavaros énképem tetejére, ami egyébként a borderline egyik fő tünete.) Nem vagyok agresszív, nem üvöltözök senkivel, nem rendezek jeleneteket. Ettől ők még a belső szenvedéseket, önmarcangolásokat nem látják. A súlyosabb tünetek pl. nagyon szélsőséges hangulatingadozás és vélemény változtatás, érzelmi instabilitás, identitászavar, manipulálás, beteges rettegés attól, hogy elhagynak, főleg párkapcsolatokban jön ki, ekkor tényleg olyan vagyok, mint egy félőrült. Angolban sokat lehet olvasni az úgynevezett “favourite person”-ről, hogy ilyenkor teljesen a másik embertől tesszük függővé az életünket, csak ő számít, betegesen rajta kattogunk, minden mást kizárunk, minden szokását, érdeklődését felvesszük, vagy pl ha már egy picit máshogy néz ránk, akkor kiborulunk, hogy utál...Na ez nálam nagyon kijön. Mikor magán pszichológushoz, majd pszichiáterhez kerültem, még ők sem ismerték fel, csak depresszióval, generalizált szorongással és testképzavarral diagnosztizáltak (ez mind a borderline tünete egyébként.) Felírtak egy antidepresszánst, aztán nem nagyon törődtek velem. Aztán eljutottam egy csoda állami kórházba, ahol tényleg profi, lelkiismeretes emberek dolgoznak, hosszú beszélgetések, mindenféle tesztek után borderline-al diagnosztizáltak. Úgyhogy nagyon befolyásolja az, hogy az embernek milyen az alap természete, (introvertált/ extrovertált) mennyire szorong, milyen élmények, traumák érték, nincs 2 egyforma borderlineos. És ha valaki gyanakszik rá, nem hagyja nyugodni, hogy ettől szenved érdemes addig menni, amíg valahol tényleg kiderül az igazság.:)