Fejlődni az életben, a mindennapi dolgokkal. De hogyan?

Nem tudom hogy megfelelő témán belül tettem-e fel ezt a kérdést, de talán ez most nem is olyan lényeges.

Úgy érzem, hogy közel a 27. életévemhez igencsak le vagyok maradva. Tudásban is és tapasztalati dolgokban is.

Ezen szeretnék változtatni, mert nagyon esetlennek és bénának érzem magam az életben, még ha ezt nem is látják mindig, de ez sajnos így van. Szeretnék fejlődni tanulni (tanulni mint úgy általánosságban), de valahogy nehezét érzem. Ugyanis ha valamiféle életesemény úgy hozza, hogy kénytelen vagyok szóba állni valaki(k)vel akkor sokszor észreveszem, hogy olyan szituációba csöppenek, ahol kiderülnek a tudásbeli fogyatékosságaim. És ez számomra nagyon megalázó és próbálom - ha csak tehetem - kerülni az összes olyan helyzetet, ahol ilyenek érhetnek. Viszont ezzel (már kezdem érezni a hatását) azt értem el hosszabb távon, hogy még dezinformáltabb (remélem van ilyen szó) és ingerszegényebb légkört "sikerült" teremteni magam körül, amit nevezhetünk egy ördögi körbe való belépésnek. Hogy tudnék úgy fejlődni, hogyha kilépek a nagyvilágba minél kevesebb kudarc és pofára esés érjen.

Ugyanis nagyfokú kudarckerülő vagyok, aminek meglett a böjtje. Látom, hogy némelyik velem korú hol tart(hat) az életben. Eddig nem érdekelt ugyanis elvoltam a gépelőtt a magam kis virtuális világában, jóformán ez volt a hobbim 90%-a. Minél jobb eredményt elérni az adott játékban. Akkor is tudtam azt hogy hosszútávon nem lesz jó vége a dolognak, de ez most abban csúcsosodott ki, hogy már játszani sincs kedvem, mert tudom hogy elveszi a normális élettől az időt, és sok értelme nincs, talán csak annyi, hogy az angol nyelvtudásomat elég jó szintre emelte.

További irdatlan kellemetlen számomra az a tény, hogy amit eddig tanultam az iskolákban (ált, középisk. fősuli) kihullik a fejemből, nem tudom kamatoztatni az életben. Bár amit a fősulin elvégeztem az igazán nem is érdekel olyan vonatkozásban ami miatt elvégeztük csak egyfajta időhúzásnak volt jó.

Kezdem azt érezni, hogy ennek az életnek így nem sok értelme van szeretnék ezen változtatni csak nem tudom hol kezdjem, mert minél tovább húzom annál nehezebb lesz.

Irigylem az érdeklődő, mosolygó, életvidám motivációtól duzzadó kisgyermekeket, gyerekeket. Mennyire értelmes már egy kisgyermek megtanul (általában) írni olvasni, de még mindezek előtt egy NYELVET. Míg mi sokunk felnőttek képtelenek vagyunk még egyre anyanyelvi szinten. Nekem ugyan meglett az angol nyelvvizsgám ráadásul elsőre a diplomamentő program keretén belül, de halványodik a tudás, mint ahogy minden másféle tudás is. Azt érzem, hogyha ismerik a koromat akkor olyan elvárással viszonyulnak hozzám hogy ennek ezt meg azt tudnia kell(ene). Lehet hogy tudtam is "ideig-óráig".

Most pl. közfoglalkoztatás keretén belül vagyok egy irodában, bár már nem sokáig, ezelőtt dolgoztam multis cégnél raktárosként és dolgoztam azelőtt 3 hónapot a főiskola nyújtotta, diplomát ígérő előző helyen is de hamar ráébredtem hogy zsákutcába futottam és fel is mondtam a próbaidő végén.

Az interneten nézek sokszor dolgok után, ami szerintem nem mindig szerencsés.

Szintén az internetről próbáltam diagnosztizálgatni magam, ami megint csak félrevezethet és arra jutottam, hogy egyfajta tanult tehetetlenség ülhet rajtam, továbbá hogy nem tudom a dolgokat felidézgetni a stresszes szorongásom miatt lehet pszeudodemencia is kialakult nálam, ami magyarázat a memória romlására.

Mit gondoltok mit kellene csinálni, menni az életben előre és "örülni" minden egyes pofára esésnek és azzal a tudattal élni ezek után is hogy ami nem öl meg az megerősít vagy mégis mit kellene csinálni? Nagyon kilátástalannak látom az egész jövőmet.