Ez depresszió lenne? (Hosszú lent)

Szóval barátnőmről van szó, van egy kislánya, én vagyok a nevelő apja...

Tehát röviden rólunk:

2 30as, akik kőkeményen elbaxtuk fiatalon és későn kaptunk észbe, egyikünknek sincs semmi végzettsége, így mindkettőnknek vacak munkahelye van és borzalmasan rosszul keresünk... én 90ezret, ő majdnem 90et, amire rájön 12családi és 20 gyerektartás...

Ebből albérletet nem tudunk fizetni (próbáltuk), így szüleimhez költöztünk és tanulunk, ő kozmetikusnak én asztalosnak készülök, hogy tudjunk egy kis fizetési kategóriát váltani, van 2 hitele, mert miután elhagyta a volt férjet, úgy érezte az az egyetlen lehetősége, ha hitelt vesz fel, így most havi 40 elmegy csak a hitelére, ami ugye kb a fizetése fele...

Általában hónap 10-15.ére egy fillérünk nincs.

Nos a probléma:

Nehéz fizikai munkát végzek, mellette iskolába járok, csütörtök, péntek reggel 05:00kor elmegyek otthonról és csak 21:00kor érek haza...

Munka után, de főleg iskola után szeretek kicsit leülni csendben, olvasgatni, megnézni egy sorozatrészt valamiből, vagy kockulni egyet a gép előtt...

Szoktunk beszélgetni, szoktunk közösen enni, szoktunk sétálni, mindent szoktunk csinálni, amit egy pár csinál, konkrétan csak nem tudunk elmenni kirándulni, vagy randizni egy étteremben, mert ilyesmikre nincs pénzünk... ha esetleg valami marad a hitelek, számlák, kaja stb után azt szeretjük a gyerekre költeni...

Az utóbbi fél évben kb barátnőm elképesztően féltékeny lett, ott tartunk, ha csak szóbahozom, hogy láttam egy nőt az utcán, már akkor eszméletlen féltékenységi rohama van...

Ha munka után 1max2 órát esetleg játszom(hozzáteszem ez nem mindennapos) akkor kiakad, hogy én már nem kommunikálok vele, ha véletlenül egy film előtt lenne kedvem enni, nem pedig vele kettesben a konyhában, akkor én már nem szeretem őt, ha pedig otthon vagyunk és beviszek a szobánkba egy kis nasit, de neki külön nem viszek, akkor önző vagyok aki nem gondol őrá...

Sokat sír mostanában ezek miatt a dolgok miatt, esténként beszélgetés, maszírozás közben instant elalszik, nekem nagyon rossz, hogy este, miután a kislány elaludt, már nem is tudok próbálkozni előjátékkal, bármivel, mert ő instant alszik...

Szóval összességében én boldog nyugodt ember vagyok, úgy érzem, teljesen normálisan viselkedem, mégis bármit teszek, vagy nem teszek, az mostanában neki csak rosszat jelent... mi lehet ez? Vigyem el valami orvoshoz? Az segítene? Vagy tényleg én lehetek ilyen önző senkiházi?...

Az biztos, hogy már nem bírom ezt sokáig...