Nem tudom mi lehet a bajom. Rángatózom és ütöm magam ha ideges vagyok. Szerintetek mit kellene tennem?
Erről nagyon nehéz írnom. Tanácstalan vagyok. Nem tudom ez valós probléma e, vagy csak bebeszélem magamnak a bajt. Próbálok nem döcögősen írni, érthetően fogalmazni.
Először is én egy 18éves lány vagyok. Párkapcsolatban élek már két éve. Nagyon érzékeny vagyok. Ha olyanom van bármin el tudom magam sírni. Elég csak egy idegen embernek azt mondania hogy hülye vagyok, elsírom magam. A párom szavaira is nagyon érzékeny vagyok. Ha nem érzem a maximális megértést akkor kiakadom. Eleinte csak kiabálok vele, hogy miért nem ért meg, miért nem támogat. Ezután az szokott következni hogy menekülni akarok. Mindegy hová, lehet az a másik szoba, vagy ki az utcára, csak meneküljek. Ezek még teljesen normálisak szerintem. Miután a párom vissza szerzett és leülök újra mellé akkor megint a fejéhez vágom a sértettségem. Utána magamba fordulok és nem tudom kezelni a haragom. Gyűlöletet érzem. Remegnek a fogaim, csattognak. Rángatózni és remegni kezdek. Eleinte pl csak a lábam utána az egész testem. Aztán teljes erőmből pofon vágom magam, megütöm a kezem combom fejem ököllel. És hibáztatom magam. Néha harapdálom magam és ritkábban arra is volt példa hogy hegesre kaparom a bőröm, de ezt titokban. Ha oda akar bújni ellököm. Mikor kitomboltam magam elgyengülök, és akkor mimden sérelmem elfelejtem. Soha nem nagy dolgokon kezdek el haragudni. Apróságokon. Emelett rettenetesen félek a betegségektől. Képes vagyok apró hülyeség miatt is orvoshoz menni. De az orvos sose lát semmi bajt. Képes vagyok görcsösen stresszelni ha valamilyen tünetet észreveszek magamon.
Egyedül aludni nem tudok, mert nagyon félek
Ezeket eltekintve, sokszor félre teszem a saját dolgaim és segítek a páromnak. Támogatom őt mindenben, mert most kezdte az egyetemet.
Szerintetek mit csináljak? Nem akarom megnehezíteni a kapcsolatomat a hülyeségeimmel.
Nem, vannak tb-sek is :) de azok elvileg nem olyan jok. En maganhoz mentem, de az se sokat segitett.. Legalabbis nekem. Szval en legkozelebb terapeutahoz megyek.
Ha neked eleg a beszelgetes akkor menj te is ahhoz... Ha nem akkor keress valamifele terapiat :)
Kedves Kérdező!
Véleményem szerint, a tudatosabb életmód megoldhatná nagyrészt a problémát.Értsd meg amit most írok és más szempontból is képes leszel önmagadra és másokra tekinteni!
Ahhoz , hogy teljes képet kapj a problémáról, elejétől fogva kell megértened, hogy mi is zajlik le benned és másokban is.
Megszületik az ember elnevezésű élőlény.Mindenféle érzés és gondolat nélkül, pusztán elkezd létezni ebben a világban.Ahogyan fejlődik, akarva, akaratlanul, szembetalálkozik már ebben a világban fejlődött idősebb emberekkel akiknek életében már kialakult egyfajta látásmód, hozzáállás, egyfajta világ.Ők már beidegződtek, bennük már kialakult egyfajta személyiség ami a körülöttük lévő információkból épült fel.Egy újszülöttnek még nincs személyisége, még nincsenek körvonalai.De amint egyre közelebb kerül a társadalom, a szabályok,az iskola rendszereihez.Úgy egyre több és több információt vesz magához, és szép lassan ezekből az információkból, a mások által mondott, kitalált dolgokból kezd el felépülni benne is egy világ.A mások által vélt igazságokat, féligazságokat, és valótlan dolgokat fogja magához venni.Ezekkel azonosul be és eképpen kezd el működni.Közben persze az ember a körvonalin belöl ott van mint emberi lény a középpontban.És néha egy szerelem, egy spontán történés által megjelenik azért az ember valódi lénye is.De a probléma mindig is a személyiség marad, ami nem a valódi lényed!A személyiség csak a körvonalaid, a magadhoz vett információk beidegződések, beazonosulások halmaza.A tudatos működés, egyszerűen azt jelenti, hogy megérted te nem a személyiséged vagy, te annál sokkal több vagy.Amint ez tudatosul, több energiát fektetsz majd saját magad tiszteletére, és ebből kifolyólag mások tiszteletére is.A feszültség egyértelműen a túl sok információ végett van jelen sok ember életében.A te esetedben, te egyszerűen érzékenyebb vagy, és hamarabb ki is tudod adni magadból a feszültséget.Amit tudatosítani próbálj, az a levezetés.Ne magadra, ne másokra, hanem például egy párnára, ágyra irányítsd a feszültséged.De levezetheted illetve átformálhatod kreatívan is ezt az energiát, például táncolj egyedül úgy ahogyan jól esik 40 percen keresztul olyan mozdulatokkal ahogyan jol esik.Ezáltal kiadod magadból az energiát és megszabadulsz kreatívan tőle.Ezáltal nagyon felszabadulttá válhatsz például.Fontos, hogy felejtsd el az eddigi beazonosulásod, minden eddigi reakciódat csak figyeld meg. De ne azonosulj például be többet egy gondolt betegséggel, se hangulattal, csak törekedj arra, hogy észrevedd magadban azt a pontot ami mindig megnyugtat.És ez a pont az ami mindig ott van benned csak hagynod kell, hogy megjelenhessen.Ha például tudatosan levezeted a feszültséged mondjuk 10 percen keresztül teljes erőből és kizárólag csak például a mozdulataiddal (ugy hogy ne tegyel kart magadban es egyedul persze)vagy például párnát vagy ágyat versz, ez a 10 perc hatalmas megnyugvast hozhat.--
Nagyon szépen köszönöm a választ :)
Számomra nagyon hasznos volt, és tényleg mikor olvastam megnyugvást éreztem. Köszönöm hogy ilyen részletes választ adtál. Mindenképp megfogadom a tanácsokat. Olyan jó volt olvasni hogy normális vagyok, és nem gond hogy érzékeny vagyok. És azt is köszönöm hogy felajánlod a segítséged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!