Mit lehet kezdeni a kielégítetlen érzelmi igényekkel?

Egy kissé lehet túlterheltem magam mostanában.

Van egy lány aki évek óta tetszik, de együtt van valakivel. Pár hónapja szakítottak így beleéltem magam, hogy akár lehet is valami ebből, de kibékültek így ez kizárva. A létrejött érzéssel már nem tudtam mit kezdeni, elmondtam neki, de kihangsúlyoztam, hogy nem szándékozom a szakításukat elérni. Teljesen normálisan reagált a lány, elmondta, hogy már ő is gondolkodott a dolgon, milyenek lehetnénk mi ketten és igaziból úgy gondolja menne, ha nem lenne a jelenlegi párja. Viszont az van és úgy néz ki marad is, tovább bonyolítja a dolgot, hogy a lány az ország másik végében talált munkát és pár hónapra vagy évre oda fog költözni, ami lehet tönkreteszi a párkapcsolatát ugyan (mivel a párja nem biztos, hogy vele tart), viszont hiába válna egyedülállóvá tőlem is ugyan úgy messze lenne, nem várhatom el, hogy csak legyen egymagában és várjon rám. Utánamenni nem tudok, csak hatalmas áron.

Most ősztől - több, tanulás nélküli, végigdolgozott év után - felvettek egy főiskolára és be is szeretném fejezni mindenképpen.

Eleve nehéz, de így, hogy gyengítenek ezek az érzelmi dolgok (meg persze van még sok egyéb gondom is, csak nem írom le mindet) nagyon küszködök vele már most.

Van mód arra, hogy legalább ezt az érzelmi igényt valahogy megkerüljem?

Tovább súlyosbítja a dolgot, hogy a barátaimmal sem tudok találkozni, ritkán van ugyanakkor szabadidőnk és így van, hogy hónapokig nem tudok senkivel összefutni. Barátkozni nem nagyon tudok, nagyon visszahúzódó és szorongó vagyok, a legtöbb ember számára pedig unalmas.

Vannak ezekre hosszabb távú ötleteim, dolgozom rajtuk, viszont most rövidtávon annyi lenne a lényeg, hogy váljak tanulásképessé, mert semmiképpen nem akarok bukni, akkor átkerülök az önköltségesbe és azt nem tudom állni így gyakorlatilag nem tudom befejezni a főiskolát.