Vajon van megoldás a generalizált szorongás leküzdésére?
Jelenleg úgy vagyok, hogy generalizált szorongásos betegségben szenvedek. Sok-sok éve... Sajnos több akadály is gátolja ezáltal a boldogságomat. Minden miatt aggódok, magamat nem ritkán nem tudom elfogadni, nem vagyok megelégedve magammal, sokszor úgy érzem 29 évesen gyerek maradtam. Mindezt úgy, hogy ápoló vagyok és betegeknek kellene lelki megnyugvást adnom, hogy semmi baj... magamban pedig én magam is boldogtalan vagyok. Dolgozom, haza jövök és nincs kedvem semmihez. Irigy vagyok a boldog emberekre! Szeretnék én is az lenni. A betegség meggátol a társkeresésben is. Nem vagyok ronda mások szerint, de mégse tudok ezzel mit kezdeni mert egyszerűen sokszor képtelen vagyok elkezdeni egy ismeretséget. Ha nagy nehezen sikerül, sose jutunk el a randiig. Volt már barátnőm. De valami mindig történt. És ez a legszomorúbb! Furcsa mikor megkérdezem mástól, hogy látszik rajtam, hogy görcsös vagyok? - és mondja, hogy nem. Akaraterő volna bennem és olykor elfog az az érzés, hogy mindent optimistán látok, még a kiutat is látom... de sajnos vissza esek ebbe az állapotba, és sajnos már nem tudom meg, hogy juthatnék ki ebből. Nagyon nehéz! Talán az tudja aki szintén átéli ezt. Szívesen beszélgetnék mással! Bár olykor nem írok vissza, de ez csak ideig-óráig tart... A végén valahogy sikerül össze szednem magam. Írjatok, ha tudtok valami okosat. ;)
29/F
Az ,,irigy vagyok a boldog emberekre,, mondaton akadt meg a szemem.
1. Ne irigyelj senkit,mert nem ismered a jövőjèt!
2. Rengeteg energiát emèszt fel az irigysèg, azt inkább magadra pazarolhatnád.
Örülj annak,hogy generalizált szorongással tudsz dolgozni.
Már az is valami.
Én is ennyi idős vagyok,és nekem is ez van,illetve szociális fóbia.
Én is mindenen aggódok,gyerekkorom óta.
Az egyetemen ki is figuráztak miatta,hogy még a legkisebb zh-n is stresszeltem.
Kerülöm a konfliktusokat,nem bírom a veszekedést,volt már pánikrohamom is miatta.
Olyan erős szociális fóbiám van,hogy nem tudok idegen helyen wc-re menni,akkor sem,ha nincs bent senki a mellékhelyiségben,mert tudom,hogy ott vannak az emberek a falak mögött,és bármikor bejöhetnek.
Én sem nézek ki rosszul,itthon bezárva élek.
Itthon sportolok,ezzel ütöm el az időt.
Sajnos ilyen betegségekkel nehéz emberi kapcslatokat kialakítani,mert találkozni is nehéz,ha valakivel találkozót beszélek meg,már akkor is egy szorongás tölt el,hogy nekem ott "jelenésem van".
Idővel sajnos mindenki megunja ezt.
Mármint az emberek,akik az ismerőseid.
Ne add fel!
A betegekkel beszélgessél,segíts hallgasd meg panaszaikat,tedd őket boldoggá,és boldogabb leszel ettől!
Felejtsd el a irigységet,ne légy irigy másokra,helyette próbálj meg elfoglalni magad,dolgozz,sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!