Skizofrén vagyok? Hova mehetek ezzel tb-re? Esetleg ismertek megfizethető dokit?
Teljesen véletlenül jöttem rá,hogy valószínűleg ez a bajom. Rábukkantam egy oldalra ahol leírják ,hogy viselkedik egy ilyen beteg és mondhatom minden igaz rám leszámítva a hallucinációkat. Ledöbbentem, azért is,hogy a családom miért nem tett és tesz semmit,hiszen biztosan ők is látják ,hogy beteg vagyok. Minél előbb el akarok jutni egy rendlésre, mi ennek a menete tb alapon? esetleg egy olcsóbb doki?
Valakit kezeltek már ezzel? Van itt más skizofrén??
Rám a személyiség hanyatlása,érzelmek tompasága,tanulmányi,munkaképesség csökkenése,szociális visszahúzódás,magam elhanyagolása,teljesen megváltozott jellem,nulla motiváció,figyelem zavara stb.
válasza:Szia! Bár nem vagyok sem diplomás orvos, sem pszichiáter, azt azért leírom neked, hogy nagy valószínűséggel nem vagy skizofrén. A mentális betegségeknek, mint a skizofréniának is az egyik legfőbb tünete az, hogy a betegnek nincs betegségtudata, nem tudja magáról, hogy beteg, sőt ha a környezete számára már világossá vált is az állapota, és rákérdeznek a beteg minden alkalommal harciasan cáfolja hogy ő beteg lenne.
Pont fordítva, úgy hiszi azoknak van valami problémája akik őt betegnek hiszik. Tapasztalatból beszélek sajnos. A nagymamámat lassan 20 éve diagnosztizálták paranoid skizofréniával. Végignéztem és nézem a betegsége folyamatát. Amikor beteg lett még nagyon kicsi voltam. Nála olyan tünetek jelentek meg először mint nyugtalanság, indokolatlan agresszivitás, feledékenység, tájékozódási zavar. De hiába próbálták a családtagjai orvoshoz vinni, mindig ellenkezett. Bizonygatta hogy ő teljesen egészséges. Ez így ment egy két évig, amikor is aztán egyik nap elrabolt engem. Valamin felidegesítette magát, dúlt-fúlt összepakolta a holmiját meg az enyémet és se szó se beszéd elvitt magával, felszálltunk egy vonatra. Senki nem tudta hol vagyunk, mindenhol kerestek minket, nemzetközileg is minden környező határra ki volt adva a fotónk aztán 2 nap után egy vonatállomáson felismertek és hazavittek. Amikor megkérdezték tőle miért csinálta ezt az egészet azt mondta azért mert tudja hogy engem el akarnak adni valami oldalon. Na akkor került kórházba először. Próbálták kezelni, de sajnos saját felelősségére mindig otthagyta a klinikát. Furcsa egy betegség ez. Visszatekintve az elmúlt évekre...eleinte az idő nagy részében teljesen normálisan viselkedett, mintha egészséges lett volna. Aztán ahogy az idő haladt előre ezek a normális időszakok egyre csökkentek, egyre több lett a hirtelen dühkitörés, agresszió, már mindenben összeesküvést látott. Valahol a betegsége közepén jött az az időszak amikor elkezdett magában beszélni, folyamatosan, nem létező személyekkel. És szép lassan mára odáig jutottunk hogy alig vannak tiszta percei, és alig ismer meg minket. Borzasztó betegség, nem kívánom senkinek sem.
Azért írtam ezt le neked, hogy lásd nagyon messze vagy te szerencsére ettől az állapottól. :) Talán inkább depresszióra, kimerültségre, esetleg hipochondriára (bár ez is elég valószínűtlen) gondolnék a helyedben.
Gondolkodj el azon mi történt mostanság az életedben? Milyen időszakokat éltél meg? Ért valami trauma, kudarc mostanában? Illetve mióta tart a fent leírt állapot? Próbáld megkeresni a miértjét a dolognak. Ehhez elsőkörben kérhetnéd egy pszichológus segítségét. :) Minden jót kívánok neked a továbbiakban, és ne aggódj! :)
válasza:A skizofrénia diagnózist több teszt és elbeszélgetés után állítják fel a szakorvosok is.
Enyhe depressziónál, idegkimerültségnél is kb.ezek a tünetek jelentkeznek, amiket leírtál. Ezt bízd pszichiáterre. Helyi szakrendelőben tb alapon igénybe tudod venni az ellátást.
Akkor örülök,hogy nem vagyok skizo :D csak elolvastam ezeket a tüneteket és magamra ismertem,igazából eddig én sem gondoltam,hogy bármi mentális gondom lenne. Ezaz állapot lassan 3 éve áll fent nálam és tudom ,hogy mikor alakult ki egy hatlamas trauma miatt ,akkor sírva örjöngve kiabáltam,hogy nekem orvosra van szükségem de nem kaptam meg azt az ellátást. Azóta lecsillapodtam és csak létezem,semmi nem motivál stb. Depressziósnak nem mondanám magam,persze lehet ez a depresszió? egyáltalán nem agyalok egyébként ilyeneken hogy beteg lennék nincsenek negatív gondolataim tehát annyira nem érdekel semmi,hogy kb gondolkodni sem gondolkodok semmin. Csak létezem,nem megy a tanulás meg úgy általában semmi sem. Leépítettem minden kapcsolatomat senkivel nem tartom a kapcsolatot ők próbálnak elhívni,de én mindig lemondom. Egyszerűen nem érdeklenek. A párkapcsolat sem izgat,nincs kedvem hozzá,nem is érzem,hogy hiányozna. Pedig azelőtt mikor normális voltam mindig voltak kapcsolataim ,sok barátom,voltak elveim és céljaim és csináltam. 3 éve pedig semmi, az a személy aki voltam már nem létezik ez külsőleg és belsőleg is látszik.
Már volt ,hogy meséltem róla barátaimnak régebben,sokat beszéltem róla,de ez semmit nem segített rajtam.
Szüleim látják ,hogy nem normális hallottam is hogy mondták hogy nem vagyok normális,hogy csak otthon ülök és fekszem és nem csinálok semmit. De ők sem gonodolják hogy ez betegség szerintem ők is úgy vannak vele,hogy biztos csak egy állapot vagyhogy direkt vagyok ilyen. ÉN is abban reménykedtem,hogy ez csak egy időszakos valami ami majd elmúlik. De abszolút nem múlt el.
Igazából kicsit örültem mikor elolvastam,hogy ez egy betegség,mert hirtelen azt éreztem,hogy van remény arra,hogy újra a régi legyek ,hogy legyenek céljaim motivációm valami érdekeljen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!