Mit tegyek mert teljesen okostelefon és net függő vagyok?

Igaz, hogy tavalyi a kérdés, de azért én megválaszolom. :)

Az okostelefon-függőség nagyon is komoly probléma/betegség a mai világban. Ezt pedig többnyire sajnos csak az veszi észre, aki nem függő. Napi szinten szó szerint mindenütt azt látom, hogy az emberek 99%-a telefonját nyomkodja. Úttesten, zebrán, hévsíneken figyelmetlenül átkelve, éttermekben, iskolákban, munkahelyeken, társaságban, haverokkal, párjukkal sétálva, babakocsit tolva, gyerekkel a játszótéren oda nem figyelve, otthon evés közben, alvás helyett, szex előtt/közben/után, fürdés közben, ágyban fekve, vécén ülve, és még sorolhatnánk... Ha valaki szerint ez normális, akkor olvassa el még egyszer. Megszűnt a valódi kommunikáció, az emberek nem foglalkoznak egymással, a f...bookon és a szelfiken túl nincs számukra élet. A közösségi oldalon panaszkodnak, hogy tönkrement a párkapcsolatuk, szüleikkel nincs interakciójuk, stb. Vajon miért? Miért érzik az emberek azt, hogy muszáj minden fél percben elővenni a telefont és megnézni? Tükörnek, órának is azt használják, a többi dologról már nem is beszélve. 80% nem veszi észre, hogy megszűnt az élete, 10% tudja, hogy függő de nem érdekli, 10% tudja, hogy függő, de nem tudja hogy szabaduljon meg ettől a függőségtől. Én nem vagyok öreg, de az én tinikoromban senkinek nem volt telefonja, és mindenki sokkal boldogabb volt. Én még emlékszem a bandára, amit a lakótelepi srácok alkottak, és hogy milyen értékesen töltöttük a szabadidőnket (a szabadban). Felfedező utakra indultunk, ugróiskoláztunk, bújócskáztunk, jó nagyokat beszélgettünk, szerepjátékokat játszottunk, tollasoztunk, pingpongoztunk még akkor is, amikor már besötétedett és nem láttuk a labdát, fociztunk, belógtunk a zárt suliba kosarazni, kitalálósdit játszottunk, kijelöltünk magunknak búvóhelyeket és "bebútoroztuk", néha még ebédelni is elfelejtettünk hazamenni. Persze húsz/harminc évesen ezeket már nem tennénk, de ha megnézzük a mostani gyerekeket, semmi olyat nem látunk, ami régen természetes volt. A világ amúgy is megromlott, ami régen ciki volt, az most menő, olyan embereket sztárolnak, akik az égvilágon semmi értéket nem mutattak fel, az emberek 50%-a "menőségből" nyíltan meleg, leszbi vagy transzszexuális. Ezt is sorolhatnám még, de nem tartozik a mobilfüggőséghez, csak az eltorzult világunkhoz.

És most jön a segítség. Ha tudod, hogy függő vagy és tenni is akarsz ellene, az már kezdésnek nagyon jó. Gondolj bele abba, hogy neked hogy esne fordított helyzetben, ha a feleségedtől és a gyerekedtől törődést várnál, de ők csak nyomkodnának ész nélkül. Jól esne? Képzeld el, hogy elmész valakivel egy kis időt tölteni,és képtelen vagy vele 3 szót váltani, mert nem is téged figyel, hanem a telefonjába merül, mintha ott sem lennél. Képzelj el egy romantikus vacsorát a pároddal, ahová te nem vittél mobilt, mert zavartalanul szeretnéd élvezni az együtt töltött értékes időt...De ő oda se figyel rád, azt sem tudja, mit rendelt, mert csak a telefont nézi és néha csinál egy-két-három haszontalan szelfit, amit aztán rögtön fel is tölt a profiljába, hogy mindenki lássa hogy ő milyen remekül érzi magát és milyen boldog élete van. A mi korosztályunk is ugyanúgy meg van lőve, mint a 3 évestől 20-on évesekig terjedő korosztály. 40-től 50-ig úgyszintén. 60 és a halál között is már ezt látjuk mindenhol... az okostelefont nyomkodó zombikat.

1. előny: Nekem nincs okostelefonom, és nem azért mert béna vagyok, vagy nem értek hozzá, hanem azért mert nincs rá szükségem a nap 24 órájában. Mobilom van, ami egy 10 éves sima telefon, vészhelyzeti hívásra és sms-re képes, ennél több nem is kell. Nem is viszem magammal, ha útnak indulok. Van egy asztali számítógépem,

azon dolgozom, és ha elmegyek valahová, nem tudom magammal vinni (nem is akarnám), örülök hogy felálltam a képernyő elől, elmegyek vásárolni, sétálni, kocogni, beülök valahová enni és élőszóban megismerkedek olyan emberekkel, akiknél nincs telefon. Ők a legjobb társaság, higgyétek el nekem! :) Van témájuk, ki tudják fejezni magukat és értékes időt töltünk egy-egy jó kis beszélgetéssel. Akár egy buszmegállóban is lehet beszélgetést kezdeményezni akármilyen témáról. Aki nyomkod, az erről mind lemarad. 2. előny: A telefontalan ember meglátja a körülötte lévő élet szépségeit és a segítségre szoruló embereket. Segít a néninek felvinni a lépcsőn a nehéz szatyrát, észreveszi, hogy az ónos eső miatt lefagyott úton a bácsi semerre se mer elindulni, ezért odasiet, belekarol és együtt, összefogva csúszkálnak a célig. Mobil nélkül meglátjuk az úttesten/sínen/zebrán sétálva hogy jön az autó/vonat/hév, és nem vasaltatjuk ki magunkat, mert éberen figyelünk. Meglátjuk a zebra egyik oldalán reszkető nénit, aki a 60-al száguldó autók miatt nem mer kilépni az útra. Odamegyünk és átsegítjük a másik oldalra. Meglátjuk a bizonytalanul tipegő vak nénit, akiről ordít hogy eltévedt, ezért gyorsan odaszaladunk, és felkísérjük a lépcsőn, odavisszük a villamos/metró ajtaja elé, és felszállni is segítünk, helyért kiabálunk, mivel a telefonosok simán eltaposnák. Még sorolhatnám órákig, hogy miket látunk meg mi, akik nem telefonozunk, ezzel szemben a telefont nyomkodó egyének ezekből egyszerűen semmit sem vesznek észre, ezért segítséget nyújtani sem tudnak. Ha ezek az előnyei az okostelefonnak, akkor én nem kérek belőle. A függéstől megszabadulni próbáló ébredezőknek azt tanácsolnám, hogy saját akaratukból kapcsolják ki készüléküket/vegyék ki az aksit/dugják el a töltőt, és fogadják meg hogy egy teljes napig nem fognak nyomkodni. Vigyék el a családot a természetbe/étterembe/moziba/biliárdozni/tekézni/bárhová és szenteljék azt az egy mobilmentes napot a családnak és a kommunikációnak. Menet közben nézzenek jól körül, mert olyan érdekes dolgokat fognak látni, amiket eddig nem vettek észre. Például hogy az emberek szinte mindegyike mit művel, és hogy ez árt. Saját magának, és másoknak is. Beszélgessenek a családjukkal, barátaikkal erről a problémáról, és keressenek megoldást. Például később bevezetik hetente kétszer-háromszor ezt a mobilmentes napot. Összejön a bagázs valami kellemes helyen, de tilos telefont vinni. A sok ideig tartó mobilfüggőség után újra meg kell tanulni élőben kommunikálni. Újra fel kell fedezni az élő interakció pozitív hatásait. Meg kell beszélni a fennálló párkapcsolati/gyerekekkel kapcsolatos problémákat. Ezt a gyerekekkel is meg kell tenni, nekik is meg kell tapasztalni a mobilmentes életformát. Ismerje meg, hogy milyen az, amikor apukához bármikor lehet szólni, nem fog úgy tenni, mintha nem hallaná, és nem lesz ideges, mert a fia/lánya kérdezett tőle valamit. Ha a gyermeked azt látja, hogy állandóan mobilozol, ez lesz előtte a példa és ő is ezt fogja csinálni. Később pedig téged fog zavarni az, ami most a családodat zavarja. Esetleg lehet venni egy asztali gépet vagy laptopot, azon intézni a fontos ügyeket, de nem napi 24 órában, hanem 2-3 órát naponta. Ha van még valaki, akinek segítségre van szüksége a függőségről való leszokáshoz, keressen engem bátran. Én majd megmutatom, milyen jó és kreatív lehet a mobilmentes világ. :) Csak egy cseppnyi "offline" figyelem, szeretet, törődés és gondoskodás kell és bárki kigyógyulhat ebből, persze csak akkor, ha akar. Szép napot mindenkinek. :)