Mit tegyek? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

18 éves lány vagyok. Pánikrohamokkal és depresszióval küzdök (valamint testönképzavarral, de ez már mellékes).

Nincsenek barátaim, nem járok sehova. Tényleg, sehova az iskolán kívül. Nem ismerkedem könnyen, nem vagyok egy közvetlen ember, próbálok ezen változtatni. Hamarosan vége a nyáriszünetnek és semmit sem csináltam. Csak olvastam és sorozatokat néztem itthon, egyedül a szobámban. Annyira magányosnak érzem magamat. Nem tudok senkivel sem egy jót beszélgetni. Volt egy barátnőm, aki régen szintén otthonülős volt, azonban ez változott nála. Azóta nem állunk valami közel egymáshoz. Egyedül maradtam. A rohamaim egyre gyakoribbak, van hogy órákon át légszomjam van. Pár nappal ezelőtt azt hittem éppen szívrohamom van és megfogok halni. Tegnap anyukám elküldött venni pár dolgot, az utcán ok nélkül kezdtek potyogni a könnyeim, ok nélkül szoktam zokogni. Nem sírni, zokogni.

Pár hónapja megismerkedtem egy fiúval az interneten keresztül, és vele elég jól megértettük egymást. Ekkor felcsillant a remény. Nos, mint kiderült nem csak velem értette meg jól magát. Egyik nap csak azt láttam, hogy barátnője van és azóta nem is beszélünk. Éli az életét, én pedig próbálom átvészelni az enyémet.

Nem tudom mit tehetnék. Kezdek belefáradni, legalább egy éve ilyen rossz a helyzet.