Miért nem jutok semmiben sem egyről a kettőre?

Kérdező!

Az első válaszoló vagyok, bocs, hogy csak most tudok reagálni. Végigolvastam a kommenteket. A mai 17:41-nek pl nagyon igaza van az igénybevétel kérdésében (persze neked is), én viszont úgy gondolom, hogy itt nem ez a fő baj. Ha csak végigolvasod, amiket leírtál, láthatod, hogy ha megkapirgáljuk a felszínt, akkor valahol felfogásbeli/lelki oka van annak, hogy céltalannak, értelmetlennek látod a helyzetedet. Szerintem olyasmi lehet a háttérben, hogy bizonyos tekintetben kreatívabb elfoglaltságot igényelnél, mint amit a munkád biztosít. nem vettél még észre ilyesmit magadon? Legyen az bármi, ha megtalálnád, miben élheted ki a saját kreativitásod, akkor választhatnád hobbiként, így ellensúlyozná a munka fizikailag megerőltető, amúgy nem túl változatos és érdekes munkád.

Én azt tapasztalom, hogy szükség van arra, hogy az ember mindkét fajta tevékenységet folytassa. Egy kreatívabb fele és egy mechanikusabb (nem tudok rá jó szót hirtelen) féle elfoglaltságra is szükség van, edzeni kell mindkét oldalt, és pihentetni is (ezért van az, hogy sok szellemi munklát végző ember sporttal piheni ki magát, köztük én is). Neked fizikai munkád van, így kevésbé fizikai jellegű elfoglaltságot kellene keresned, de a fő elv az legyen, hogy érdekeljen, kössön le AGYBAN. Te tudod, mi lehetne ez, talán már van is, csak nem szánsz rá elegendő időt.

Ha épp nem Magyaroszágon lennénk a gazdasági világválság közepén két kormány közt, akkor javasolnám a munkahelyváltást is, de rossz vicc lenne :(

Célok terén még mindig gondolkodom azon, amit írtál.

Üdv: 25/L (tanár, hobbim az autószerelés :) )