Étkezési zavarból (BED) lehetséges egyedül kigyógyulni?
BED: binge eating disorder angolul, sajnos magyarul nem találtam meg, mi is pontosan a neve, talán kényszeres evésként jellemezném. Amíg nem kezdtem el angol nyelven keresni a problémámról, teljesen egyedül éreztem magam a dologgal, azt hittem, egyszerűen csak nagy az étvágyam, anyukám is azzal nyugtatgatott, hogy tinédzser korban megnő az ember étvágya. Már nem vagyok tini, és a dolog az utóbbi időkben nagyon elharapódzott. Az idei évben nem is nagyon volt olyan nap, amikor normális ember módjára ettem volna, vagy iszonyatos mennyiségű kaját zabálok össze, vagy szinte semmit. Volt, hogy 5 napig nem is ettem. Zabanap után mindig megfogadom, hogy soha többé nem eszek.
Amikor próbálok egészségesen étkezni, a vége mindig az lesz, hogy a kis hang a fejemben meggyőz, hogy akkor már egyáltalan ne is fogyasszak mást vízen kívül a leggyorsabb fogyás érdekében.
Nem merek orvoshiz fordulni, félek, hogy kinevetnek, ha azt merem állítani, hogy étkezési zavarom van, hiszen a kényszeres evés miatt 25 kilót híztam az elmúlt 5 évben, a túlsúlyos kategóriába tartozom. Tudom, hogy ez egy mentális betegség, de félő, hogyha nem vagyok kórosan sovány, elzavarnak.
válasza:
válasza:Nekem is volt evészavarom sajnos, én bulimias voltam. Nagyon sokáig vissza-visszatért minden próbálkozás ellenére. Megkerestem a probléma gyökerét: nekem az volt, hogy a súlyomat többnek találtam, mint amennyit szerettem volna tartani (persze a bulimiatól egyébként kúszhatnak fel lassan a kilók, de ez más téma). Ezért elkezdtem futni, és mindig annyit futottam, amennyi kalóriát megettem. Ne nevess (nevessetek) ki, tudom, hogy beteges, de végül ezzel sikerült teljesen kiütni ezt a betegséget. Utána pedig, amikor leálltam a futással (kezdett fájni a térdem), nem tért vissza. Két évig futottam heti 5 alkalommal.
Azért írtam le a történetem, mert egyrészt le lehet küzdeni egy ilyen betegséget magadtól is, másfelől próbáld megkeresni ennek a kényszernek a kézzel fogható kezelési lehetőségét! Azzal kell/lehet lépni - nálam az volt, hogy kalória alapú futás. Kézzel fogható okot írtam, nem feltétlenül lelki okot. Azt is tudni kell, én is tudom az alapját, de azzal nem tudtam magamtól mit kezdeni (kicsi koromban sokat csúfoltak a fiúk, illetve egy tanárom általános iskolában nagyon rámszállt. Hiába tettek panaszt a szüleim, tovább szórakozott velem). Hát, talán ez is segít valamit. Persze egy pszichológus biztosan többet tud tenni, ez csak egy kis házi módszer, ha úgy tetszik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!