Pszichiátriára csak öngyilkossági szándék esetén fektetnek be depressziósokat?

Nem, és nem is csak depressziósók vannak pszichiátrián.

Van aki alvásproblémák miatt, sokan borderline miatt, skizofrénia miatt, sok idős ember az idős korral járó demencia miatt...

Ha valami problémád van, első körben a helyi pszichiátriai gondozóban érdeklődj, és ha muszáj, javasolni fogják, hogy befeküdj, ha nem muszáj, akkor meg jobb elkerülni, mert ha tényleg valami bajod van, akkor segíteni nem fog, miután kijössz ugyanabba a környezetbe kerülsz, ami kiváltotta a gondot, és ugyanúgy zuhansz.

Hogy mikor javasolt befeküdni oda? Soha, jobb inkább megoldani a problémákat magadtól, elköltözni, életmódot, társaságot, munkahelyet váltani. A lényeg úgyis csak az lesz, hogy gyógyszereket szedj, az életedet nem fogják megoldani az orvosok.

Viszont van TB alapú pszichológus is, ha nagyon ki akarod adni az érzéseidet, és valamiféle iránymutatást kérni.

Nemcsak ezek miatt, nekem azért kellett bent lennem hónapokat mert tragédia történt a családdal

Már 16 éves kórtól te is önállóan bemehetsz és beszélhetsz a pszichológussal/pszichiáterrel, ők majd eldöntik hogy számodra javasolt-e hogy bent maradj, vagy elég ha csak a pszichológushoz járj beszélgetésre

Nem mindenhol gyógyszereznek agyon (ahol a legtöbb időt töltöttem ott mindenre gyógyszer volt a válasz)

De pl Pesten ott gyógyszer nélküli megfigyelést kaptam, és kiderítették hogy ha valami gondot okozott, akkor azok az erős gyógyszerek voltak és nem velem volt a baj

"Hogy mikor javasolt befeküdni oda? Soha"

Ezzel 100%-ig egyetértek. Iszonyat nyomasztó, és akikkel összeraknak vlsz komolyabb mentális problémákkal küzdenek mint te, szóval nem jó társaság. Egyszer voltam ilyen helyen, horror.

Általában akkor javasolják, amikor már nincs mit kezdeni veled ambulánson, mert hiába a sok pszichoterápia, gyógyszeres kezelés, az állapotod nem javul, csak rosszabbodik, esetleg nagyobb visszaesésben van részed.

Nyílt osztályra akkor fektetnek be, amikor teljes mértékben együtt működő vagy.

Engem például akkor utaltak be, amikor nem javult az állapotom, és bevallottam, hogy több gyógyszert szedek a napi adagomnál, hogy álmos legyek egész nap, mert másképp nem bírom. Bár veszélyesnek nyilvánítottak önmagamra, együttműködtem, így nyílt osztályra mentem, amennyiben nem tettem volna, kénytelenek lettek volna zárt osztályra küldeni, mivel elég súlyos volt az állapotom.

De nekem a pszichiátria csak annyiban adott moticáviót, hogy minél előbb fel akartam épülni, illetve kint is küzdöttem, hogy még véletlenül se legyek olyan rosszul megint, mert nem akartam többet ott lenni, visszakerülni, mert borzalmas egy hely. Rengeteg szabály, szar kaja, villát, kést nem használhatsz, az emberek is furcsák, egyesek zombiként sétálnak a folyósón, mások a fejükben levő meséket, téveszméket osztják meg veled, egyesek siránkoznak neked, éjszaka kényszeres nagytakarítást végezned. Engem még az orvos is jól kinevetett, hogy 17 évesen mekkora problémáim lehetnek, hogy pszichiátriára kerültem, és nincs itt a helyem, mert biztos nem lehet olyan nagy bajom, miközben súlyos evészavarom, depresszióm volt a borderline személyiségzavar mellett. Szóval menekülni akartam onnan rendesen.

Kedves utolsó! Mert te aztán nagyon értesdz hozzá képzeld rajtam segített a pszihiátria. Muszály volt hirtelen nem volt más megoldás. Három nap alatt jobban lettem. Persze hosszútávon a pszichológus segített. A depresszió is agyi folyamatok miatt is van és csak úhy magától nem fog elmúlni.

Kedves kérdező nem csak öngyilkossági hajlammal kerülhetsz be, de inkább súlyos depresszióvsl. Jobbnak tartanám a járóbeteg psziciátriát, de ha annyira rosszul vagy és nem tudod ott a várakozást kivárni, még mindig jobb ha kórházba mész. Ha odamész befektetnek , bármi is van. Nekem is volt egy szobatársam, aki miután szakított vele a párja rögtön odament és befektették, pedig a természetes embeti reakción kívül nem volt más baja. Ő egyébként megbánta, hogy rögtön oda ment.

A kedves 17:07-es vagyok.

Nem állítom, hogy èrtek hozzá, pedig több kórházban feküdtem. Ez csak egyéni tapasztalat amit megosztottam (ez az oldal lényege) 3 nap alatt jobban lenni egy mentális betegségben csak gyógyszerrel lehet, vagy attól hogy kiszakadsz abból a környezetből ami a betegségedet kiváltja. Mind a kettő egy menekülés. A problémát nem oldja meg. Attól hogy 3 napig jól vagy egy kórházban amint kimész ugyanazokkal a gondokkal találkozol. Mitől ne esnél vissza a betegségedben? 3 nap alatt olyan konfliktuskezelést tanultál amelyekkel megoldod kb egész életed rossz berögződéseit?-kizárt. A gyógyszeres menekülés függőséghez vezet, a kórházba menekülés pedig intézményfüggőséget okoz. Ezért sok a visszajáró beteg a pszichiátrián. Ez tényleg jó megoldás néhány napra viszont a problémákat csak abban a helyzetben lehet megoldani ahol jelentkeznek. A pszichoterápia pedig arra jó, hogy pl csoportos környzetben tanuld meg kezelni az érzéseidet, ahol egy csapat ismeretlen emberrel szemben kisebb a tét mint pl egy munkahelyen vagy egy párkapcsolatban, segít kezelni az esetleges szorongást emberek között és vissza tudsz térni idővel a társadalomba. Nekem ez vâlt be, de kinek mi.