Tudom hogy bajom van, az életem egy pokol, mégsem merek elmenni orvoshoz, mert mi van ha nem segít érzés?

Nálam jelenleg ez a probléma. Nem akarok untatni senkit azzal hogy milyen okokból kifolyólag. Mondjuk úgy hogy saját magam legnagyobb ellensége vagyok.

"Negatív, kritikus éngondolatok megjelenése. Mintha egy személyreszabott ellendrukkerünk lenne, aki mindig tudja, mi esne a legrosszabbul, hol van a gyenge pontunk, és azt célozza meg. Ez a belső hang néha olyan észrevétlenül végzi munkáját, hogy fel sem tűnik, csak az, hogy elromlott a kedvünk. Egy hasonlattal élve a negatív önértékelés olyan, mintha össze lennénk zárva valakivel, aki mindig kritizál."

Pontosan ez nálam a helyzet. Ezért nem is jön össze semmi az életben. Bármibe kezdek, minden balul sül el. Soha nincsen sikerélményem. Ez pedig mégjobban elmélyíti nálam az öngyűlöletet. Most már ott tartok, hogy szinte már örömömet lelem az önsanyargatásban. Úgy vagyok vele, hogy bármilyen rossz dolog történik velem, én azt teljes mértékben megérdemlem. Már arra sem vagyok képes, hogy önmagamért tegyek bármit is, egyfajta passzivitás vett rajtam erőt.

Arra a személyre pedig egyenesen ellenségként tekintek, aki a "jó tulajdonságaimat" ecseteli. Mert úgy gondolom hogy valamilyen aljas, hátsó szándék vezérli az illetőt, aki ezért a bizalmamba próbál férkőzni. (Nagyon sok negatív tapasztalatot gyűjtöttem az évek folyamán.) Gyűlölők az utcára kimenni, kellemetlen szorongással tölt el emberekkel találkozni a való életben, kommunikálni velük. Folyton olyan gondolataim vannak, hogy mindenki azt lesi hogy hogyan nézek ki (általában slampos vagyok, mert már nem törődök a megjelenésemmel sem) vagy hogyan tudnának belémkötni. Ezért képtelen vagyok emberi kapcsolatokat kialakítani, a meglévő kapcsolataim pedig állandóan elsorvadnak.

Ezek miatt folyton rosszkedvű, lehangolt, depressziós vagyok. Jellemző nálam a mértéktelen evés és alkoholizálás (mint örömpótló tevékenység). Úgy megyek mindennap dolgozni, mintha kivégzésre mennék. Már fizikai tünetek is jelentkeztek: gyomorfájdalom, gyomorégés, bélgörcsök, hányinger, fejfájás, szédülés, levertség, végtagfájdalmak. Alig alszom éjszaka, napközben a koffeinen függök, napvégén az alkoholon. Minden egyes nap. Ezért már máson se jár az agyam, mint az öngyilkosság és állandóan azért imádkozom, hogy vigyen el az ördög.

Csupán azért tettem föl ezt a kérdést, mert abban reménykedem, hátha találok valamilyen kiutat ebből a lehetetlen helyzetből, mert így nem lehet élni. (Mert azért minden ember vágyik a szíve legmélyén egy normális életre.)

Az a baj, hogy annyira nem tudok megbízni a saját megérzéseimben, hogy azt se tudom hogy melyik szakemberhez kéne fordulnom. A "belső negatív énem" pedig folyamatosan lebeszél arról, hogy segítséget kérjek "mert úgyse lehet rajtam segíteni, az emberek csak a pénzt nézik, nem azt, hogyan segítsenek". Ezért sem merek szakemberhez fordulni. Viszont tudom ha ez így marad, akkor nekem rövid időn belül végem. Ezért is szeretnék tanácsot kérni hogy milyen irányba induljak el. Őszintén hálás lennék a segítségért.

27/F