Szerintetek borderline vagyok?

nem nem vagy az. ennek alapján majdnem mindeki az lenne.

Szóval nem vagy az. járj többeta természetben felejtsd el a búzaliszt kajákat és minden okés lesz.

Zizi35 felhasználó valószínűleg egy dietetikus, aki erősen neurotypical személyiségjegyekkel rendelkezik.

A kérdésre:

Jól beletaláltam/beletaláltál a dologba, nálam mindkettő jelen van, meghatározó szinten.

Viszont ne haragudj, hogy ezt mondom, ezek alapján nem vagy borderline-os, azt lehet talán állítani, hogy rendelkezel borderline-os jegyekkel, de szerintem nincs olyan ember, aki ne rendelkezne.

A borderline ennél sokkal komplikáltabb, és eléggé szomorúnak tartom, hogy rengeteg emberke rohangál az utcán borderline diagnózissal, nagyon könnyen dobálóznak vele a szakemberek mostanság.

A borderline személyiségzavar félig pszichotikus állapot, félig pedig neurotikus, a kettő között van, pont középúton.

A legrelevánsabb ismertetőjegyei: akár óránkénti, félóránkénti teljes személyiségváltozás, értve itt a hangulatokat, és az álláspontokat. Nem arra kell gondolni, hogy 'hű, mennyire levert voltam lelkileg, de most úgy jobban vagyok, sőt, még a napocska is süt'. Hanem arra, hogy mindenféle külső behatás nélkül váltakozik szélsőségesen a saját éned. A legmagasabbról a legmélyebbre tudsz süllyedni egyetlen másodperc alatt. Az már egy jobb példa erre, hogy például képzeld el, hogy szétvet az adrenalin, szétrobbansz az energiától, mindenen nevetsz, úgy érzed, meg tudnád váltani a világot, remeg kezed-lábod az izgatottságtól, alig kapsz levegőt. Aztán néhány pillanat alatt mintha valaki lekevert volna 4 büdösnagy pofont, hihetetlen sebességgel zuhansz a szakadék legmélyébe, utálod minden egyes molekuládat, a világ egy veszélyes, undorító hely számodra, csak az öngyilkosság jár a fejedben, úgy érzed, nincs erőd semmihez, mindenkinek csak egy teher vagy, és csupán csak aludni szeretnél nagyon hosszú ideig. Ismétlem, nem történt semmi, ez az egész váltás 5 másodperc alatt következett be. Ami még eléggé jellemző a borderline-osokra, hogy mindig úgy érzik, hogy az adott állapot állandósul, hiába éltek már meg kismilliárd váltakozást. Valamint az, hogy elfelejtik, hogy mit éreztek, mit gondoltak ezekben a szélsőséges állapotokban. Mintha folyton egy másik ember törne elő belőlük (semmiféle kapcsolat sincs a DID-val, csupán metaforaként használtam).

Minden érzést a legmélyebben élünk meg, olyannyira, hogy sokszor fizikai szinten érezzük, hogy valaki szó szerint markolja a szívünket, fojtogat bennünket, vagy azt, hogy csorog a vér a lelkünkből. A legkisebb negatív behatás ripityára tör belül, és nagyon nagyon nehezen építed fel magad ismét.

Továbbá ismét a váltásokról beszélek, képzeld el ezt 5 percenkénti váltakozással: szorongásroham, mindent elsöprő düh, üresség, szuicid hajlam, eufória, depresszív hangulat, rettegés, szenvedélyesség stb. stb.

Kapcsolati tereken szinte semmi képességünk sincs. Nem tudunk tartani egyetlen kapcsolatot sem egészséges szinten, rendszerint a legtöbb kapcsolatunk tönkremegy, annak ellenére is, hogy mi nem akarjuk. A beteges borderline kötődést úgy kell elképzelni, hogy például az egyik reggel nem olyan hangszínen köszönt neked az az ember, akitől függsz, és akit szeretsz teljes szívedből, és emiatt azonnali halált akarsz, összeomlott az egész világ.

Önbántalmazás: két nagy csoport van, a hangosak, és a csendesek. A hangosak azok, akik mint a szó is mutatja, hangosan adják a külvilág tudtára a belső viharukat. Elkezdenek ordibálni a főtéren, tárgyakat hajigálnak, törnek-zúznak, mintha teljesen kifordultak volna önmagukból, szétszaggatják magukon a ruhát, teljes erőből nekimennek a falnak (vicc nélkül). A csendesek bár ugyanazon a viharokon mennek keresztül, ők képtelenek hangosan kimutatni azt másoknak, ők magukat bántalmazzák rögtön, falcolás, hajtépés, bőrtépés, önpofozás, akár ököllel is üthetik magukat, de természetesen csak akkor, ha senki nem látja őket.

Pszichotikus tünetei közé tartozik a disszociáció vagy derealizáció: az egyén elveszíti kapcsolatát a valósággal, úgy érzi, mintha egy álomban lenne, a valóság hangjai és képei elmosódnak számára, és nem tudja, mi zajlik körülötte.

Elképesztő gyorsasággal alakul ki nálunk bármilyen függőség, ki mihez nyúl: dohányzás, alkohol, drogok, gyógyszerek, nyugtatók stb.

Sokszor tudatokon kívül teljesen irreális módon viselkednek, felfalják a fél hűtőt, esztelenül költekeznek, piszkos szexuális aktusokba keverednek stb.

Vagy úgy érezzük, hogy mindenki fölött vagyunk, vagy úgy, hogy mindenki felsőbbrendű nálunk, mi pedig csak egy észrevehetetlen porszemek vagyunk.

Paranoid színezetű gondolatok, vannak olyanok, akiknél a szorongás állandósul, van, akiknél a pszichotikus tünetek túlnyomóak.

Vagy egyszerre érzünk mindent, vagy egyáltalán semmit. És ez a fajta üresség, amit mi érzünk, ez mindennél kínzóbb tud lenni, mintha ostorral vernék a lelkünket, annyira fáj az üresség.

Döntésképtelenek vagyunk, annyi szorongásrohamot válthat ki belőlünk, hogy össze kell pakolni, és nem tudjuk, hogy hol kezdjük, mindenben megerősítésre szorulunk, ha nincs mellettünk valaki, úgy érezzük egy hatalmas semmik vagyunk, és felzabál minket a szorongás élve.

Stabilak vagyunk az instabilitásban.

Hirtelen most ennyi jutott eszembe egy apró ismertetőként.

Hihetetlen komplikált, és szélsőségektől telített mentális zavarról van szó.

Ajánlott olvasmány a témában:

Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

Koncz Erzsébet: Tükörcukor

Mindkét könyv elérhető digitális formában az interneten.