Mi bajom lehet?

Egy ideje elég furcsák a napjaim. Egyébként elég monotonok, nem történik velem semmi, reggel elmegyek az iskolába, az iskolában ülök a padban és bambán mosolygok, hátha barátságosabbnak tűnök, iskola után hazajövök, itthon pedig bár nem csináltam semmi értelmeset, mégis nagyon elfáradok. Annyira, hogy csak befekszem az ágyba és nyomkodom a telefont. Sokszor az iskolai nap végére megfájdul a fejem, pedig eleget eszem. (Folyadékot tényleg nem iszok eleget.)

A napjaimban azt látom furának, hogy úgy olyan fél éve teljesen álomszerű az életem. Szinte sosem teljesen tiszta a tudatom, mindig előttem van egy fátyolos ködréteg. Összemosódnak a napok, sőt, volt már olyan is, hogy állítólag beszéltem valamit, de én nem emlékszem rá. Nem tudok koncentrálni, szétcsúszik minden. Emiatt az órákon se tudok odafigyelni, egy szerencsétlen vázlatot se tudok írni, így a dolgozatokra se tudok igazán készülni, a vázlatokat minden óra után elkéregetni meg elég kellemetlen és idegesítő lenne. A jegyeim se valami jók. (3-as, 4-es, gimnáziumba járok, emelt rajz órákkal.) Ha emberek beszélnek hozzám, hallom, hogy beszélnek, de nem fogom fel hogy mit, és csak kényszeredetten mosolygok, hátha nem kérdés volt. Olyan, mintha csak lebegnék. Nem látom sok értelmét a létezésemnek. Mostanra már nem igazán vannak barátaim, a rossz személyiségemből fakadóan. A kapcsolat elején adom a kedves, kissé visszahúzódó lányt, majd mikor én jól érzem magam a barátságban és szeretem a másikat, akaratlanul is elkezdem lenézni, konfliktust generálok, és beszólogatok neki. Ösztönösen történik, ezeket is külső forrásokból tudom. Utána a barát megsértődik, én próbálom kiengesztelni, de akkor sem vagyok tudatában annak, amit tettem. Aztán ezt eljátszom egy párszor, én is megsértődök valamiken, és felbomlik a barátság. (A mostani legjobb barátságom is az utolsókat rúgja, de ezt is a titkos blogjából tudom, amit a többi barátjának megmutatott, nekem nem. Én magamtól találtam rá. A blogjában leírja az életét és mindennapjait, rólam szinte csak negatívumot ír, bár már gyakorlatilag el is tüntetett az életéből a blog szerint.)

Elég közömbös vagyok, csak "lebegek", bár néha belerondít a napomba egy-egy pánikrohamszerűség.

Álmodozás közben nagyon jól érzem magam, mostanában magyar underground, thrash és punk zenéket hallgatok, és fantáziálok arról, hogy milyen jó dolgokat hozhatnék létre, ha lenne hozzá bátorságom/érdekelne valakit. Ábrándozok, hogy milyen jó lenne benne lenni egy ilyen közegben, és együtt bandázni.(Szeretek rajzolni és festeni.) Folyton agyalok a szobámban, de az agyalásnak semmi eredménye nincs.

A blog hatására elkezdtem kiirtani magamból az önsajnálatot, panaszkodást, és az ok nélküli depizést, most egy bágyadtan vigyorgó gondolatok nélküli test vagyok. (Milyen művészieskedő megfogalmazás)

A kérdés az, hogy mi bajom van? Szerintem ez már nem normális, és túllépett az "á, csak kamasz vagy" határán. Ez egy kezdődő mentális betegség lenne? Vagy tényleg csak a "kamaszság"?

A sallangokért és a regényért elnézést kérek, túl komplex kifejtést írtam. :D

16/L