Miért olyan nehéz jó pszichológust találni?

Azért, mert pszichológust keresel. Ha pszichoterapeutát keresnél, más lenne a helyzet.

A pszichológus megnevezés egyetemi VÉGZETTSÉGET takar, nem többet. Ha továbbtanul, terapeuta KÉPZETTSÉGET szerezhet, aki pszichés betegségeket tud gyógyítani.

Keressél pszichoterapeutát, lehetőleg mélylélektani módszerekben képzettet.

Én eddig egyszer kerültem olyan helyzetbe, hogy nem tudott időben már elvállalni egy pszichológus, és ajánlott maga helyett valaki mást. Akikhez eddig jártam azokkal nem volt ilyen gond.

A "pénzt húz le" bizonytalan megfogalmazás. Valójában milyen cselekvésre vonatkozik ez a kifejezés?

Nekem bejött az a módszer, hogy egy hónapot egyben fizetek ki, és akkor nincs az, hogy minden alkalommal pénz cserél gazdát, így a pénzhez kötődö rossz érzéseim/gondolataim csak havi egyszer babrálnak be az amúgy bizalmi kapcsolatba. Van egy olyan rosszul programozott gondolatom (és szerintem sokaknak van), hogy valami vagy személyes, vagy üzlet. Vagy-vagy! De pont a pszichológus egy olyan személy akinél ez keveredik. Miután tudatosul valakiben, hogy ez egy berögzült helytelen gondolat, onnantól meg tudja figyelni magán, és lehet rajta változtatni.

Te jó ég :/ Olvasom a hozzászólásokat és nagyon sok indulatot és borzasztó előítéleteket látok. "Volt egy ismerősöm..." és akkor ilyen és ilyen mind... o.O most ez komoly? Meg csak lehúzások vannak stb.

Érdemes lehet rendbe rakni kicsit ezt a dolgot. Előre is bocsi, hosszú lesz.

Igen, sajnos van olyan, aki tudatosan ráutazik arra, hogy inkább csak úgy tűnjön, hogy terápia folyik, valójában azt tekinti szem előtt, minél inkább elhúzódjon a folyamat, mert abból jön neki a pénz. De kb. annyi ilyen van, amennyi olyan boltos, aki szándékosan félreszámolja a visszajárót, hogy a különbözetet zsebre tegye. Nem sok. A szaktudás már egy másik kérdés.

Az, hogy meg bölcsész tehát nincs empátiája, nettó baromság, már bocsánat. Ilyen hangnemben még sosem reagáltam, de ez nettó agyrém. Az egyetemen alapképzésen kb. 80-an indultunk csak abban az évfolyamban, és bizton állíthatom, hogy legalább a háromnegyedének messze átlag feletti volt az empátiája. Tessék körbenézni mondjuk a sales-esek közt, ott milyen az empátia foka (nem megbántásból mondom, elnézést tőlük, de őnáluk jóval fontosabb a saját (cégük) érdekeinek képviselete, persze, hogy nem a másik fél érzéseivel foglalkoznak).

Teljesen más terület a pszichológia képzések mai színvonala, illetve a terapeuta-képzések jellege (eléggé pénzlehúzás sokszor egy-egy módszerspecifikus képzés). Vannak kívánnivalók, lehetne javítani, ez is igaz. A legjobb terapeutáknál pedig persze, hogy várólista van, szerintem ezen nem kell semmit sem magyarázni. Egyébként létezik ingyenes foglalkozás is, klinikákon is dolgoznak pszichológusok. Sajnos ott a pszichiáter az úr, egy ilyen pszichológusra rengeteg kliens jut, időbeli képtelenség mindenkivel megfelelően foglalkozni. De megsúgom, sokszor ugyanezek a szakemberek dolgoznak a magánrendelőben is, mert nevetséges fizetést kapnak egy klinikán szakpszichológusként (szó szerint milliókat fizetnek ki képzésekre, majd ott alig keresnek többet, mintha elmennének a mekibe sajtbureszt kenegetni).

Hogy az eredeti kérdésre is válaszoljak: a legjobb módszer, ha az ember megcéloz egy pszichológust. Ha nem életszerű kivárni a várólistát, akkor érdemes megkérdezni az adott terapeutát, hogy javasoljon valakit. Biztos tud ajánlani mást. Ha ő sem ér rá, akkor a következőt megkérdezni, stb. Jobb ötletem sajnos nincs. De nem szabad a második, harmadik eset után megállni.

Kitartás kívánok és sok sikert! :)

"Akik egyetemre, főiskolára járnak nagy részük pénzes, jómódú családokból származnak"

Ezzel bocsánat, de vitatkoznék. Erre van egyfelől az állami támogatott rendszerű képzés, hogy olcsóbb, vállalhatóbb legyen az egész, az átlagembernek is. Ahol nincs támogatás (költségtérítéses a képzés), na, ott ténylegesen nagy a valószínűsége annak, hogy minimum középosztálybelieket talál az ember. Igencsak sok szaktársam volt, aki egyetem mellett dolgozott, hogy az ösztöndíjjal kiegészítve ki tudja fizetni a koleszt / albérletet + az utazási költségeket + az étkezést stb. Sokszor azt sem tudták, hogyan készüljenek a vizsgákra (mikor), annyifelé állt a fejük.

Ilyen formán a "csak végig kell járni" is túlzás, jónéhányan kibuknak, mert nem bírják. Nem olyan egyszerű ez azért, kell az erőfeszítés.

De volt szaktársam, aki kb. az istenhátamögötti szabolcsi faluból jött, szülei nem tudták támogatni, mert nem volt miből. Őmaga kereste meg a képzéshez szükséges pénzt a suli mellett, nagyon jó szakember lett belőle. Ez persze csak egy példa. De jónéhány hasonlót láttam.

Hogy a tanfolyamok mennyibe kerülnek, azt pedig igen, mi (vagyis a klinika szakpszichológusok, én más szakterülethez tartozom, de itt sem sokkal jobb a helyzet) vállaljuk, igen, ez a mi problémánk. Azért vállaljuk, mert tudjuk, hogy az alapképzések semmire nem jók, szeretnénk képezni magunkat, hogy valóban segíthessünk, és mert szeretjük a saját szakmánkat + lelkiismeretesek próbálunk lenni. Az 5 év egyetem kb. semmire nem elég. Van, aki ezt nem látja be, megkeresi a kiskapukat, és ennek is szegény kliensek látják a kárát, mert olyanhoz kerülnek, aki bár pszichológus, kicsi az esély, hogy valóban jól ért hozzá. Kell a továbbképzés. De pontosan ezért rossz a rendszer, és leginkább a betegeken csattan az ostor. Viszont nagyon gyakran erről maga a szakember sem tehet.

Egyébként nem tudom, miért említed, hogy a betegek tehetnének az árakról, ezt senki nem mondta. A betegek legfeljebb elszenvedői egy valóban sz@r rendszernek. Ebben egyetértünk, a TB tényleg semmire nem jó, fene tudja, hova mennek a pénzek, az egészségügy szerintem is romokban van. Sajnos van odafent egy szűkebb kör, akik kb. érinthetetlenek, ugyanakkor nagyon jól eléldegélnek abból, ami most van :(