Akkora trauma volt ez a kis semmiség, hogy még most sem tudom feldolgozni?

#2 mi az, hogy meg annál az alkalomnal is vettek nekem játékot, csak nem annyit, amennyit szerettem volna??? Ki mondta, hogy mindkettőt akartam??? Azt irtam, hogy kettőt tetszett meg, de az egyik jobban es azt az "egyiket" szerettem volna megkapni, tehát NEM MINDKETTŐT.

Es az mi, hogy durcizok, hogy nem kaptam meg egy olyan játékot a millió közül, amit akartam? Sosem voltam követelőző, sosem hisztiztem, nem durciztam semmiért. Es ez sem durci, hanem amint irtam: nem tudom feldolgozni.

Es meg egy kerdes: ebből az egészből neked megis honnan jött le, hogy "röhejes, elkényeztetett kis fruska" vagyok??

Ennyi rosszindulat egy emberben... Remelem azért Veled nem igy bánnak/bántak otthon, hogy ilyeneket írsz...

#4 szegény... 😢 Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyerekkorod volt. Remelem egyszer sikerül feldolgoznod es egy sokkal jobb életed lesz. 😢

Viszont a Te eseted is bizonyítja, hogy nem mindenkinek ugyanaz a trauma. Akinek ilyen élete volt, mint Neked, annak az a trauma. Viszont nekem, akinek minden jo volt az életében, harmóniában élt a családjával, ez is traumakent hatott rám, mert mint egy normális, szerető család tagja, akkor meg nem is tapasztaltam szinte semmi rosszat.

#4 tényleg nagyon sajnálom 😢 De attól meg, hogy Neked ilyen életed volt es Neked ez a trauma, nekem nem biztos, hogy az. Ez relatív mindenki számára.

Nem tudom elégszer mondani, hogy remelem, egyszer majd minden jobb lesz az életedben es bár ez most műnek es nyalasnak hangzik, komolyan gondolom es ez szívből jon.

Hajrá! :)