Mi okozhatja ezt a furcsa érzést?

Elég érzelemmentes környezetben nőttem föl és éltem idáig. Se szülőktől se más személyektől nem nagyon kaptam pozitív jellegű érzelmeket, csak negatívakat. Az életemet idáig javarészt a szorongásos, szociális fóbiák, a mániás depresszió és a borderlinehoz hasonlító tünetek jellemezték és az állandó önsajnálat és önáltatás. Azonban a napokban azt vettem észre, hogy ezek a tünetek fokozatosan kezdenek eltűnni.

Mostanra az önsajnálat önutálattá változott (magyarul minden rosszért magamat hibáztatom elsősorban és örömet okoz, ha rosszat vagy fájdalmat okozok magamnak). Másrészt a belső érzelmi viharokat egyfajta ürességérzet vette át. Olyasmi, mintha egy kellemes bágyadtságot érezne az ember (mintha állandóan nyugtató hatása alatt lenne).

Nincsenek rám hatással a negatív érzelmek (pl. bánat, szomorúság, idegesség) de ugyanakkor a pozitívak sem (boldogság, öröm stb). Pl. hiába kapok fizetéskor bónuszt, vagy hiába viszonyulnak őszinte kedvességgel hozzám, már az sem tesz boldoggá. Néha még jellemzőek a dühkitörések, de már nem olyan intenzívek mint régebben és egyre ritkábban fordulnak elő. Inkább jellemző a fásultság, a fáradékonyság és az általános közöny (lassan már az sem érdekel, ha elveszítem a munkámat).

Korábban sokat rágódtam a múlton, mára ez is eltűnt. Ugyanakkor nem gondolok a jövőre sem. Kezdem elhanyagolni a külső megjelenésemet, ráadásul a mértéktelenség (alkoholizálás, falás, túlköltekezés, egyéb káros szenvedély) is egyre nagyobb méreteket ölt.

Csak kíváncsiságból érdeklődőm, hogy miért van ez?