Akit éveken át cseszeget, bántalmaz, megaláz teljesen a környezete és képtelen ettől megszabadulni, az idővel rossz emberré válik?

Valószínűleg minden embernél más. Engem általános iskolában sokat terrorizáltak, aminek a következménye teljes magamba fordulás, depresszió, szociális szorongás lett. Mára odáig jutottam, hogy részben ezen események miatt teljes csőd az életem, nem vagyok képes elhagyni a házat, ezáltal munkám sincs és egész nap szuicid gondolatok gyötörnek. Már nem, de régebben egy-egy idegösszeomlás alkalmával előfordult, hogy gondolatban kibeleztem és széttéptem azokat az embereket, akik bántottak a suliban. Sokszor ordítottam a párnámba, miközben elképzeltem, hogyan ölném meg őket egyesével hosszú szenvedés közepette. Ha őszinte akarok lenni ez az érzés örökké bennem lesz, csak már egyre kevesebbet gondolok rá. Ha nem lenne semmi következménye, úgy érzem, simán meg tudnám ölni őket vagy legalábbis kínozni őket addig, amíg térden csúszva nem kérnek bocsánatot. Biztosan azt gondolják páran, hogy elment az eszem, de ha őszinték akarunk lenni magunkkal, bizony bevallhatjuk, hogy mindegyikünknek volt már ilyen gondolata egy-egy személlyel kapcsolatban. Mindezek ellenére úgy érzem nem lettem rossz ember. Imádom az állatokat, a légynek sem tudnék ártani, ez a többi emberre is igaz. Soha nem bántok senkit, nem lettem agresszívabb.

Az életem elbaszásában hatalmas szerepük volt, de ettől még nem lettem rossz, csak mentálisan sérült.

"bizony bevallhatjuk, hogy mindegyikünknek volt már ilyen gondolata egy-egy személlyel kapcsolatban."

dehogy. Normalis embernek soha nem volt ilyen gondolata.

A hozzad hasonlok ha jobban bekattannak akkor kezdenek meszarlasba, lasd legutobb a müncheni lovoldozot, vagy a kulonfele iskolai meszarlasokat.

Normalis embernek soha nem volt ilyen gondolata.

Ezt vitatom. Terápiában kimondottan tanítják, hogy az agresszív GONDOLAT kifejezetten egészséges, amíg megmarad gondolat szintjén. Csak a legtöbb embernek bűntudta társul az agresszív gondolatokhoz, ezért elfojtjuk.

Egyébként az EMK (Erőszakmentes Kommunikáció) technikája is kifejezetten javasolja, hogy gondolatban (!) bántalmazzuk azokat, akikre haragszunk. Érted! Az ERŐSZAKMENTES kommunikáció... (ez teszi ugyanis lehetővé, hogy megszabaduljunk a felgyülemlett indulatoktól és utána normális mederben tudjuk folytatni a kommunikációt.

Én már kifejezetten élvezem, hogy különböző kínzásokat eszelek ki azok számára, akikkel valami miatt nem konfrontálódhatok (pl. főnök). Ezt nekem a terapeutám javasolta és amióta így teszek, azóta tényleg sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Nem bántalmaztam senkit tettlegesen, szigorúan csak gondolatban és az jót is tesz a lelkiállapotomnak. Nem kell elfojtani az agresszív gondolatokat, nyugodtan meg lehet élni őket!

Hát ez szerintem abszolút beteg dolog. Elmúltam 40, de soha a büdös életben nem fantáziáltam arról hogy valakit bantalmaznek vagy kínoznék.

Ha valakivel gondom van akkor megmondom neki szemtől szembe.

A kérdésre válaszolva: nem lehet tudni.

Rengeteg olyan embert lehet láttni pl. a neten, aki a nyomorult életéből származó frusztrációt a kommentfalakon tölti ki, miközben mindenkit elküld az anyjába. Ugyanez a családon belüli erőszaknál, köztudott, hogy "öröklődik".

Ezek ellen lehet tenni, de ne görcsölj rajta, eleve nem biztos, hogy a te személyiséged hajlamosít rá, és ha mégis, akkor is fel lehet ismerni, és tenni ellene. Csak nyitott szemmel kell járni, és ha kétséged támad, hogy amit éppen tettél, az helyes volt-e, átgondolni, és változtatni a dolgon.

A végét személyes tapasztalatból írtam, nekem is fel kellett fedeznem a saját viselkedésemben ugyanazt az erőszakosságot, amit gyerekkoromban tapasztaltam, és tudatosan kellett változtatnom a hozzáállásomon.