Nem tudok sírni a pszichológusnál. Hiteltelen leszek? Tegnap történt valami. Leírom
30 éve történt,hogy "kedves" rokonom elég durván molesztált-10 éves voltam,ő 40 körül.Pszichológusomnak elmondtam,remegve,feszülten,de sírni nem tudtam.Meg is kérdeztem,elhiszi-e,amit mondtam,igent mondott.
Tegnap szülői értekezleten lányom új osztályfőnöke nagyon hasonlít erre a rokonra,életkora is hasonló,mint a zaklatásnál a rokonunknak.Annyira durva volt,hogy szinte a kezét éreztem,amerre akkor kalandozott.Remegtem,izzadtam,szíven ugrott ki,megpróbáltam kikapcsolni magam.
Szerintetek,ha ezt elmondom a pszichológusnak,elhiszi?
Sírni szinte soha,ill. csak amikor senki se látja.
Azt olvastam,a sírás felvállalása nagy lépés..
Ez teljesen egyénfüggő, van, akinek nem okoz gondot a sírás felvállalása és már az első ülésén tud sírni, másnak meg nehezebben megy.
Én ha jól emlékszem, kb. egy év után tudtam sírni a terapeutám előtt, fontos mérföldkő volt, de nem önmagában, hanem figyelembe véve, hogy honnan indultam. Én ugyanis az első ülésemen még konkrétan mosolyogva beszéltem a fájdalmaimról, és ennek még csak nem is voltam tudatában. A terapeutám szembesített vele, hogy a mosoly álarca mögé rejtem a valós érzéseimet. Ettől még hitt nekem, csak jelezte, hogy a metakommunikációm nincs összhangban a szavaimmal és hogy ez valószínűleg más emberi kapcsolataimban is zavart okozhat. Egy jó szakember tisztában van azzal, hogy sok páciens épít falakat maga köré, hogy az énjén védje. A terápia egyik célja éppen az, hogy (idővel) megtanuljuk hitelesen kifejezni az érzéseinket. Nem jön egyik napról a másikra, türelem!
Én is 40 évesen tanultam meg nagyon apránként.
És természetesen beszélj a tegnapi élményedről, ez fontos. Segíti a feldolgozást!
Egy tanács: ha bizonytalan vagy abban, hogy mit gondol rólad a pszichológusod, akkor kérdezd meg nyugodtan, ne próbáld meg kitalálni. Sajnos ez egy tipikus jellemzője a mentális problémákkal küzdőknek (nekem is volt), hogy feltételezünk valamit, hogy mit gondolnak rólunk mások és eszerint viselkedünk velük. Pedig a valóságban mások egyáltalán nem azt gondolják, ezért célszerű megkérdezni azoktól az emberektől, akik ezt hitelesen képesek visszajelezni. A pszichológus ilyen ember. Nyugodtan elmondhatod (sőt, javaslom, hogy mondd el) a félelmedet, hogy attól tartasz, nem vagy hiteles, ha nem sírva meséled el a problémád. Így van lehetőséged meggyőződni róla, hogy a félelmednek van-e alapja, vagy sem, megismerni, hogy valójában hogyan hatsz másokra.
El fogja hinni.
A sírás nem ad jobban hitelt, teljesen egyénfüggő hogy kiből miképpen jön elő a trauma, e trauma feldolgozásának is vannak különböző szintjei, a szakember ezt pontosan tudja, mert tanulta.
Hármas válaszoló:
köszönöm..én a flegma,laza álarc mögött építgetem ill. tartom fent a falakat.
Mindenre van valami vicces,elterelő mondatom,persze,terelget a pszichológus a helyes,de kellemetlen irányba.
Mindenki máshogy dolgozza fel ezeket vagy védekezik a fájdalom ellen.
Fontos, hogy ezért _SEMMIKÉPPEN_ NE HIBÁZTASD MAGAD!
Nem kell hogy kellemetlenül érezd magad, a pszichológus pontosan tudja, hogy különböző mélységben vannak a traumák és a feldolgozás szintjétől és egyéntől függ az, milyen érzelmeket mutat amikor az illető beszél róla vagy szóba kerül.
Tudja azt is, miért nem akar (vagy tud) beszélni róla, esetleg teljes részleteiben.
Gondolom, hogy nehéz újraélni a traumát, amikor felidézed, hogy beszélni tudj róla.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!